A hétköznapok példaképei
Az interjú (lsd. médiacsatolmányok) régebben készült, alkotója Tomózer József, aki nagy sikerű könyvet írt Csingervölgyről. József azóta a csingeri temetőben alussza örök álmát, az interjú alanya Gazdag Gyuri bácsi 91. életévét tapossa, azóta is példaképe az alkotó csingeri bányászközösségnek.
Kortárs, hírneves példaképeink
Tisler Anna: Farkas Mihály és az íjászok
Harminchárom éremmel zárta a 2022-es évet Farkas Mihály ajkai íjász. A sportoló többek között világbajnoki harmadik hellyel büszkélkedhet, nemzetközi versenyen kétszer ezüstérmet szerzett, valamint országos bajnokságon kétszer első, négyszer második helyen végzett. A Nyugat Régiós Bajnokságon összesítettben a második helyen végzett. Télen sem pihen a sokszoros bajnok, gyakorol a következő szezonra.
Kétszáznál is több íjász vett részt Magyarország minden megyéjéből és Szlovákia magyarlakta területéről az országos bajnokság első fordulóján május 8-án és 9-én a parkerdőben. A Terepíjász Egyesület Ajka tagjai közül öten indultak, közülük Farkas Andrea első helyen végzett, Farkas Mihály a második, a szintén Csingervölgyben élő Zsankó Csaba a hatodik helyet szerezte meg. A versenyen hirdették ki a tavalyi országos bajnokság végeredményét, amelyen Farkas Andrea és Mihály a második helyen végzett. Az egyesület negyedik alkalommal kapta meg a rendezés jogát.
Farkasék utánpótlás versenyzőkkel is foglalkoznak, a legeredményesebb a szintén csingeri Menczel Kata aki 14 éves korára már országos versenyeken is szerzett érmeket. A 3D versenyen a vadászatot imitálják, gumiból készült állatfigurákra lőnek. A legtöbb pontot a leghalálosabb lövések, a szívet, vagy tüdőt érintők érik, a 28 gumi állat közül a legkisebb egy mormota volt, a legnagyobb egy álló gímszarvas. A lövésekért 11, 10, 8 vagy 5 pont adható a találat függvényében. A legtöbb pontot elért 6 versenyző döntőzik, annak eredménye adja a végső sorrendet.
Ajkán jelenleg 15 felnőtt és 4 ifi íjász tagja van az egyesületnek. Az idén is nemzetközi versenyt is szerveznek a parkerdőben az íjászok viszik a város hírét.
Városrészi értéktár
Természeti környezet
Csingervölgy helyi értékei közül prioritást élveznek a természet kincsei, melyek a település létrejöttében, fejlődésében meghatározó szerepet játszottak.
Ezek:
– a Bakony erdeje
-a szén
– víz
Az idők során itt élő és dolgozó emberek többsége az erdőből élt. A fakitermelés volt a földbirtokosok egyik fő bevételi forrása, az itt élők számára is a tüzelőanyag, építőanyag. De fontos volt a makkoltatás , a vadászat lehetősége , az erdő gyümölcsei, a gomba .
Áttörést hozott a 19. században a szén megjelenése. Először az egykori Felsőcsingerben alakult termelő majd lakókörnyezet , majd fokozatosan, az aknák mélyítésével Alsócsinger, a bányaközpont , a Jolán telep, utoljára Padrag. Az aknáknál dolgozók nagy része németajkú volt, a helyi lakosság- nem lévén termelési tapasztalata – csak évtizedek alatt tudott felelős munkát vállalni a bányánál. Mindenesetre innentől a szén, a bánya lett a helyben élők és a környező falvak lakosságának megélhetési forrása. A bányák vezetői és a tulajdonosok azonban a termelésen túl arra is figyelmet fordítottak, hogy az itt élő dolgozók körülményei az idők során élhetőbbé váljanak. A kezdeti barakk épületek után sorra építették a kő-majd téglalakásokat. A vízzel való ellátást közkutakban a bánya oldotta meg, nem volt könnyű feladat vizet hordani egy népes bányászcsalád ruháinak mosásához. A kezdeti élelemtárakat, ahol a lakosság vásárolhatott, felváltották az üzletek, orvosi rendelők épültek, az 50-es évektől mozi, kultúrház és strandfürdő szolgálta a helyi lakosokat. Folyamatosan működött iskola, majd óvoda, épült a vájáriskola, egy kultúrház, majd a Bányászklub. Színes kulturális élet, élénk sporttevékenység folyt évtizedeken át a kemény munka után a településen.
A víz: a mai napig működik az úgynevezett Börköskút, Csinger végén, a Kútdomb alján. Ez a múlt században kialakított vízgyűjtő a közvetlen környezet forrásainak vizét gyűjti össze. Hozama akkora volt, hogy az egész csingeri településen ennek vizét juttatták el a lakásokba is. A mai napig a Vájár utca végi két hosszú ház lakásaiban ez a forrásvíz folyik a csapokból, évente ellenőrzik, minősége jó.
A ma itt élők közül kevés az itt született lakos. A felsorolt építmények nagy részét elbontották, csak lakóépületek maradtak, a feladó állomás és egy irodaépület. A kisebb kiszolgáló műhelyeket átalakították. Nekünk, akik itt születtünk, felejthetetlen emlékegyüttes. A városnak, amely az itt kitermelt szénre épült, a bölcső, ahonnan növekedett. Mindannyiunk örök ÉRTÉKE.
Értékeinket folytatva azokat a személyiségeket javasoljuk az értéktárba, akiknek köszönhető, hogy az ajkai bányászat és vele Csinger és a város ekkora utat tett meg.
Szellemi örökség
Riethmüller Ármin, bányaigazgató
Egyes források szerint fiatalon munkába állt, már 15 éves korában különböző helyeken, különböző beosztásokban dolgozott. 1856-tól bányamunkás. 1865-ben az első ajkacsingervölgyi szénelőfordulásokkor Ajkán volt, ahol a ranglétra szinte minden fokát végigjárta (csillés, aknaírnok, fúrómester, aknász, intéző, gondnok, felügyelő). A Magyar Bánya-kalauz 1892. évi száma az ajkai bánya vezetőjeként szerepelteti. Az ajkai szénbányák életében Riethmüller Ármin megkerülhetetlen, megalapozó és a későbbiekre komolyan kiható munkát végzett. Közel 38 évig vett részt az ajkai bányák szervezésében sokáig a legmagasabb igazgatói poszton. Ő alapozta meg az ajkai erőmű és bauxit feldolgozó vertikum létrehozásának, építésének lehetőségét az iparmedence későbbi létrejöttét. 1898-ban ünnepelte 50 éves szolgálati jubileumát. A Somlóvidéki Hírlap tudósítása szerint 1898. január 23-án, a bányaművelés terén szerzett érdemei elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, amelyet nagy ünnepség keretében adtak át. Még életében aknát neveznek róla.
Aschner Lipót
Aschner Lipót 1935-től ma is meghatározó ipartelepítést hajtott végre Ajkán: a bánya mellé telepítette a világ első kripton-gyárát. Sikeres próbaüzem után 1937. október 25-én ünnepélyesen felavatták 66 férfi- és három nődolgozóval a világ első kripton-gyárát, amely az izzólámpa gyártás igényeinek megfelelő mennyiségben közvetlen a levegőből termelt kripton-gázt. Az ünnepségen részt vett Bornemissza Géza ipari és kereskedelemügyi miniszter, sok megyei vezető és Bródy Imre /1891-1944/ fizikus, a kripton égő megalkotója, az ajkacsingervölgyi kripton-gyártás egyik megvalósítója is.
Bővítette a csingervölgyi Kis-erőművet, megvásárolta és korszerűsítette az Ajkai Téglagyárat, elindította az Ajkai Erőmű építését és megkezdte az aknamélyítést Padragon. Az ajkai iparmedencét 6 év alatt Magyarország egyik leggazdaságosabb ipari körzetévé tette.
Aschnernek köszönhető, hogy a 30-as években felépítették a gyárral szinte egyidejűleg a manzárdos, máig használt házsort, amit a csingeriek a mai napig kriptonházaknak hívnak.
Bródy Imre 1891. december 23-án született Gyulán egy jómódú polgári családban. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte, 1902 és 1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult. Ezután felvételt nyert a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakára, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1915-ben. Gimnáziumi tanárként kezdett el dolgozni, ám négy év múlva már tanársegédként szolgált a Műegyetemen Klupathy Jenő professzor gyakorlati fizikai tanszékén. Eközben már a korát megelőző doktori disszertációján dolgozott: kvantumelméleti módszerekkel elsőként számította ki az egyatomos ideális gázok kémiai állandóját.
Az 1920-ban uralkodó zűrzavaros hazai politikai helyzet elől Németországba emigrált, ahol a híres Göttingeni Egyetemen kezdett tanítani a fizikai Nobel-díjas Max Born tanársegédjeként, hogy a kristályok dinamikai elméletén dolgozzon. Komoly tudományos tanulmányai jelentek meg, miközben tanulmányozta a kvantummechanika invariáns integráljait és vizsgálta a fázisátalakulásokért felelős fluktuációk elméletét, de részt vett a Zeitschrift für Physik című tudományos folyóirat szerkesztésében is. A szíve mégis hazahúzta, így egy hosszadalmas betegség ürügyén 1923-ban már újra Budapesten rendezte be az életét és Egyesült Izzó kutatólaboratóriumban kezdett el dolgozni.
„Itt – szinte váratlanul – tehetségének másik oldala mutatkozott meg. Az elméleti fizikus, a könyvek és a számok embere, akinek pedig még a fizikai kísérletezés műszereinek kezelése sem volt kenyere, a legkiválóbb műszaki embernek bizonyult. Tiszta látása, éles logikája, biztos ítélőképessége, természettudományos gondolkodásmódja, valóságérzete, azaz az egyszerű és mindennapos valósághoz való józan, egészséges kapcsolata és a műszaki dolgok iránti érdeklődése voltak ennek a tehetségnek összetevői. Az izzólámpagyártásnak jóformán minden műszaki kérdéséhez eredményesen tudott hozzászólni, legfőbb munkaterülete azonban a lámpaszerkesztés volt és maradt, amelyet tisztán gyakorlati alapjairól elméleti alapokra emelt.
Munkásságát a kriptontöltésű izzólámpa megalkotásával koronázta meg. Amit eközben végzett, azt nyugodtan nevezhetjük az ipari kutatómunka egyik legszebb példájának. Maga az a tény, hogy a gáztöltésű izzólámpa hatásfoka megjavulna, ha a szokásos argongáztöltést a rosszabb hővezető-képességű és nagyobb sűrűségű (nagyobb atomsúlyú) kriptonnal helyettesítik, a szakkörök előtt – legalábbis elvileg – nem volt ismeretlen. Utólag vált ismeretessé, hogy a nemes gázok ipari előállításának és alkalmazásának legismertebb úttörője, a francia G. Claude már Bródyt megelőzve gondolt kriptontöltésű izzólámpára” – írta vele kapcsolatban röviden kollégája, Selényi Pál a visszaemlékezéseiben, amit a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának online portálja idéz.
Bóday Gábor, Czekelius Günther bányamérnök volt. I. világháborús katonai szolgálata után, 1918-ban kezdte bányamérnöki tanulmányait az ausztriai Pribramban, majd Leobenben folytatta, és a Berlin-Charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be. Két évig Németországban barnaszén külfejtési és brikettgyári üzemben dolgozott, 1924-től az Ajkai Kőszénbánya Rt.-nél gépészeti üzemvezetőként, 1928-tól 1947-ig bányaigazgatóként dolgozott.
Az 1935-től az Egyesült Izzóhoz került bánya vezetőjeként nevéhez fűződik a bányák bővítése, rekonstrukciója, a padragi új bányaüzem megnyitása. A II. világháború végén, a német csapatok visszavonulásakor megakadályozta az üzemek felrobbantását, ezzel biztosította a folyamatos termelő munkát. 1947-48-ban a MASZ (Magyar Állami Szénbányák) központjában, illetve a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályán megszervezte az első üzemgazdasági osztályt. 1949-től Komlón irányította a termelést mint a bányatröszt koksz-szén termelésének főmérnöke.
A bányaigazgatók közül Bóday Gábornak nemcsak a szakmai tevékenysége, hanem magánemberi minősége is erősen kötődik. Áll a mai napig az az épület, amelyben a bányaigazgató és családja lakott. Gyermekei együtt játszottak a bányászgyerekekkel, és elemi iskolába Csingerbe jártak. Csinger és a város őrzi emlékét a Bányászati Múzeum kiállításain, utcát neveztek el róla. Családja napjainkban is minden évben részt vesz márciusban a Bóday család kriptájánál rendezett ünnepségen.
Kürthy Elemér tanár úr, a polihisztor
Kürthy Elemér 1913-ban Cibakházán született, kántortanítói végzettséget szerzett . A 2 világháborúban a hadseregben szolgált,közben megnősült. Az orosz front előre nyomulásával Ausztriába került, felesége utána utazott, legidősebb gyermekük így Ausztriában született 1945-ben.
A háború után visszatért Cibakházára, majd sikeresen megpályázta az ajkacsingervölgyi iskola meghirdetett tanítói állását, először Felsőcsingerbe helyezték, majd évekig Alsócsingerben dolgozott.
Sokoldalú, hatalmas munkabírású ember volt. Tanított számtant, mértant, fizikát, kémiát, testnevelést és éneket. Szigorú, következetes pedagógus volt, aki iskola után is rengeteget foglalkozott tanítványaival. A mai hetven-nyolcvanas egykori tanítványai élénken emlékeznek fizika és kémia óráira, óra nem múlt el kísérlet nélkül, meg is értették még a közepesek is az anyagot. óráin rend és munka volt, nem nagyon kellett fegyelmeznie a nebulókat. Rendszeresen szervezett sportfoglalkozásokat, és ahol ma a kápolna áll, egy teniszpályán pattogott sűrűn a labda. Edzője volt az országosan kiemelkedő eredményeket felmutató NB I-es nagypályás női kézilabdásoknak, irányításával készültek a női atléták az országos versenyekre, hogy aztán érmekkel jöjjenek haza
. „Besegített” a sportéletbe más módon is: a kézilabda és a női foci, valamint a férfi focicsapatot Cibakházáról erősítette. Az eredmény nemcsak a sportban mutatkozottt, szép számban kötöttek házasságot csingeri focisták az ideköltözött lányokkal.
A Tanár Úr bekapcsolódott az épülő vájáriskola munkálataiba, gyakorlati tapasztalatának sokszor vették hasznát. Emellett javított gépeket, szerelte motorját. Vasárnaponként pedig kántor volt, itt is számon tartotta tanítványait. 10 év aktív sportolói pályafutás után 17 évig edzőként segítette a sportéletet, Csinger után Padragon.
1974-ben ment nyugdíjba, 88 évesen hunyt el Dunakeszin. Példamutató, egyenes jelleméért, emberségéért tisztelettel emlékeznek rá az utódok.
Molnár Gábor
Az író-természettudós 1908.december 02-án született Budapesten. Gyermekkorát főleg anyai nagyszüleinél töltötte Ajka-Csingervölgyben, s bár Budapesten látta meg a napvilágot, mégis ajkainak vallotta magát.
1927-ben Pápán mezőgazdasági szakképesítést szerez, majd 1930-ban expedícióra indul több társával Braziliába. Annak ellenére, hogy társai – betegség miatt – hazakényszerülnek, ő egyedül kutatja tovább a vadon világát. Az esőerdőben elejtett vadak bőrének értékékesítéséből, valamint mérgeskígyók eladásából tartja fenn magát. Ültetvény-főnöki beosztást is vállal.
1932-ben gyutacs robban fel kezében, következményeként mindkét szeme világát elveszíti. Hazajön. A tragédiának „köszönhetően” lesz íróvá, és ajándékozza meg az utókort remekbeszabott útleírásaival. Első regénye 1940-ben jelenik meg: Kalandok a braziliai őserdőben címmel.
Városunkról, Ajkáról: A Bakonytól Amazóniáig című kötetében ír.
Már vakon újra Braziliába indul, ahol az indiánok sok éven át „fehér főnökként” emlegetik humánus magatartásáért. Mongóliában sok száz diafilmet készít felesége, Hegyi Margit és fia segítségével, ezért a legnagyobb mongol kitüntetésben részesül. 1948-ban a magyar-portugál szótárt szerkeszti meg.
- október 29-én egy baleset következtében távozott az élők sorából. Végakaratának megfelelően az alsócsingervölgyi temetőben helyezték végső nyugalomra. Kopjafája Medgyessy Miklós alkotása.
Munkásságát az ajkai múzeum emlékszobája, 1964-ben és 1968-ban Belső-Ázsiában és 1972-ben Brazíliában gyűjtött anyagát pedig a Természettudományi Múzeum őrzi. Ajkán több intézmény viseli nevét.
Épített örökség
A világ első Kriptongyára
Ajkát egykoron a fa, a szén, az üveg és az alumínium tette naggyá, múltjának köszönhetően gazdag ipari műemlékekben, ipari kulturális és szellemi örökségben. A Kriptongyár épülete Ajka szellemi és épített örökségének része. Bródy Imre találmánya, a kriptontöltésű izzólámpa Magyarország ipartörténetében kiemelkedő helyet foglal el. A kutatólaboratóriumban végzett kísérletek során a lámpa belsejében zajló fizikai-kémiai folyamatokat elemezve jutott el a nemesgázokhoz, köztük a kriptonhoz, és annak nagyüzemi előállításához. Találmányának hasznosítását a ’30-as években őrültségnek tartották (mivel a kripton az addig használt argonhoz képest lényegesen drágább volt) azonban Aschner Lipót, az Egyesült Izzó akkori vezérigazgatója meglátta benne a hosszú távú lehetőséget, így a Tungsram külső szakértője segítségével Bródynak sikerült kifejlesztenie az új eljárást, amivel olcsón lehetett a kriptont a levegőből kivonni. Ajkán megépült a világ első kriptongyára, az innováció jobb életminőséget kínált az embereknek, a Tungsramhoz pedig egy igazi világsiker kötődött, amellyel maga mögé utasította a világ vezető lámpagyárait. A Csinger-völgy klimatikus és technikai adottságait kiaknázva, a tiszta bakonyi levegőből kivont kriptongázt hamarosan palackozva szállították az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. budapesti gyárába. Az ajkai kriptongyár 1937-tól 1944 nyaráig üzemelt. 1947-ben az Izzó vezetői szerették volna újraindítani, de a gépeket a háborús jóvátétel részeként a Szovjetunióba szállították. A kiürült épületben a Mávaut állami busztársaság üzeme, majd az Ajkai Üveggyár működött, jelenleg Ajka Város Önkormányzatának tulajdona.
A gyárépület a csingeri városrész emblematikus eleme, amelyet a helyi közösség felújítva, új funkcióval megtöltve kíván megtartani. Ajka Város Önkormányzata pályázatot nyújtott be a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt infrastruktúra fejlesztési pályázatára, Kripton-ház Multikulturális Élményközpont kialakítása címmel. A felújítási munkálatokat követően kortárs nemzetközi képzőművészeti eseményeknek és közösségi rendezvényeknek adhat otthont a kriptongyár épülete és környezete. A gyár tereiben olyan kulturális funkciót terveznek megvalósítani, ami tapasztalatai úton vezeti be a látogatókat Ajka ipari múltjának titkaiba.
(Forrás: https://ertektar.vpvarmegye.hu/veszprem-megyei-ertektar/epitett-kornyezet/10-veszprem-megye-ertektar/epitett-kornyezet/141-a-vilag-elso-kriptongyara)
