É R T É K T Á R
A csékúti gyülekezet híveinek levele 1831-ből és egy határokat jelölő térkép 1837-ből:
Épített örökségünk: – KATOLIKUS ÉS AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOM
– RÉGI BARNAKŐSZÉN, HOMOK ÉS KŐBÁNYA
– A KÖZÖSSÉGI HÁZ ÉS A KÖZÖSSÉGI TÉR
– A CSÉKÚTI SZŐLŐHEGYEN ÉPÜLŐ CSILLAGDA
– A GYŰRHEGY
Emléktábláink, emlékhelyeink: – CSONKATORONY EMLÉKMŰ
– MARTON ÁGNES, MOLNÁR LAJOS ÉS VARGA GYÖRGY EMÉKTÁBLÁJA
– BÁNYABALESETBEN ELHUNYTAK EMLÉKTÁBLÁJA
– AZ 55 ÁLDOZATOT KÖVETELŐ CSINGERI BÁNYAKATASZTRÓFA KÉT CSÉKÚTI ÁLDOZATA
– MOLNÁR GÁBOR ÍRÓ EMLÉKTÁBLÁJA
– HŐSI EMLÉKMŰ ÉS KOPJAKERT
– 700 ÉVES CSÉKÚT EMLÉKMŰ
– Ó TEMETŐI SÍREMÉKEK
– 1848-49-ES HONVÉDEK KOPJAFÁJA
– A CSÉKÚTI TEMETŐ
Csékút értéktárának legjelentősebb eleme, legnagyobb természeti értéke a: – CSÉKÚTI SZŐLŐHEGY
K O R T Á R S HÍ R N E V E S P É L D A K É P E I N K
Dr GAZDAG MIKLÓS
Lakcím: 1161 Budapest, Mária utca 17.
E-mail: gazdag.miklos@szelektor.hu
Telefon: 06/1/405-4925; 06-20-9389-667 (mobil)
Személyi adatok
Családi állapot: nős
Nemzetiség: magyar
Születési dátum: 1939. július 30.
Iskolák
1990: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, PhD fokozat pszichológiából, munka-és szervezetpszichológus szakképesítés
1979: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, bölcsészettudományi doktor,
1979: Tudományos Minősítő Bizottság: a pszichológiai tudományok kandidátusa, az MTA Köztestület tagja
1962: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar: pszichológusi, magyar-történelem szakos tanári oklevél
Szakmai tapasztalat
2023: Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége tiszteletbeli tagja CMC
emeritus (Certified Management Consultant = Minősített
Vezetési Tanácsadó)
1998–tól: Szelektor – Dr. Gazdag Miklós Vezetési Tanácsadó Irodája Kft., ügyvezető igazgató
1992–1994: Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző és Pszichológiai Intézet, intézeti igazgatóhelyettes
1990–1993: Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző és Pszichológiai Intézet Ergonómiai és Pszichológia Tanszék, tanszékvezető
1981–től: Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző és Pszichológiai Intézet Ergonómiai és Pszichológiai Tanszék, egyetemi docens
1978–1981: Minisztertanács Titkársága, osztályvezető
1975–1978: Országos Vezetőképző Központ Pszichológiai Osztály, osztályvezető
1974: Munkaügyi Kutatóintézet, csoportvezető
1964–1974: Munkaügyi Minisztérium, munkatárs
1962–1964: Fémáru- és Szerszámgépgyár, munkapszichológus
Szakmai illetve tudományos tevékenység
Egyének pszichológiai vizsgálata: munka- és pályaalkalmasság vizsgálata, pályatervezés, egyéni erőforrás fejlesztése, vezető kiválasztás
Csoportokkal végzett pszichológiai munka: csoport tréning, szociális készségfejlesztés, kommunikáció fejlesztése, csapatépítés, együttműködés fejlesztése
Szervezetekkel végzett pszichológiai tevékenység: szervezetfejlesztés, szervezetfejlesztési tréning
Kutatási-fejlesztési témák: szervezeti és vezetéstudományi témakörök; vezetőképzés; munkatudományok pszichológiai kérdései; a személyzeti munka gyakorlatának pszichológiai szempontú megalapozás; ösztönzés és motiváció területeinek vizsgálata; szervezetvizsgálat és szervezetfejlesztés módszertani eljárásainak rendszerezése és gyarapítása
Publikációk: 150 publikációm jelent meg: könyvek, könyvrészletek és tudományos közlemények.
Budapest, 2024. április 24.
Hézagos családtörténet
Sokaktól elhangzott – magam is gyakran éreztem – milyen jó lett volna szüleinket, felmenőinket tüzetesen kikérdezni családi emlékeikről, a régi dolgokról, arról, kik és hogyan éltek a család múltjában. A családi múlt felderítésében sajnos nekem is komoly mulasztásaim vannak.
A régi Csékút, amelynek én születésemtől (1939) 1957-ig voltam lakója, társadalmi, gazdasági téren kettős arculattal rendelkezett. Egyrészt falusi parasztgazdaságokból állt, az életet a földek művelésének szigorú forgatókönyve uralta. Udvarunk igazi falusi porta volt, házi állatokkal, terményekkel. Gyerekkoromban a Gyűrhegyen nyáron állatokat őriztem, szántásnál az ökröket vezettem a barázdában, dolgoztam, segítettem a földeken. Éltem a falusi gyerekek életét, kószáltunk a falut övező erdőben, a réten, a legelőn. Szüleimnek volt egy kb. 1000 n.öles szőlője, ott is segítettem és lakmároztam a sokféle gyümölcsből.
Másrészt falum közvetlen közelében (Padragon, Alsócsingervölgyben) az 1890-es évek végétől szénbányák voltak, azok a falumbeliek, akiknek már nem jutott föld, a bányákban dolgoztak. (Akkoriban még elképesztően nehéz körülmények között.) Magam 1957-60 között a nyári szünetekben csillés voltam a padragi bányában, ízelítőt kaptam a bányász munkából is. (Ezek a munkatapasztalatok befolyásolták pályaválasztásomat is.)
Szüleim – gondolom ösztönösen – a négy nevelési típus egyik változata szerint kevés fegyelemmel és megengedő szeretettel neveltek. Ez önállóságra szoktatott. 13 éves koromtól szenvedélyemmé vált az olvasás és a tanulás, ami a pályámat végig kísérte. Apám hihetetlen szorgalmával és kitartásával hatott rám. Anyám csendes, óvó, gondoskodó szeretetét mindig éreztem. Apám halála után anyám még 18 évig pesti házunkban velünk élt. Szüleim a csékúti temetőben nyugszanak.
Ami engem illet, egész életemben nagyon erős ragaszkodást éreztem szülőfalum iránt. Ide kötnek a felejthetetlen gyerekkori emlékek, az élményekben gazdag általános iskolai és gimnáziumi évek (a gimnáziumba az 5 km-re lévő Ajkára bejáró diák voltam), a falusi élet és a falusi munka tapasztalatai, a kínlódások és örömek (utóbbiak főként a családi szőlőhöz, szüretekhez, borospincéhez kapcsolódnak).
Magamról
A vázlatos családtörténet velem (és a lányommal és unokámmal folytatódik).
1957 óta élek Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar- történelem- pszichológia szakán tanultam tovább. Humán érdeklődésem és diákkori munkatapasztalataim befolyásolták, hogy harmadik szakom alapján a munka-, szervezet- és vezetéspszichológiára szakosodtam.
Egyetemi éveim alatt a nagy múltú Eötvös Kollégiumban laktam. Ami a tanulmányaimat és a munkámat illeti: a pszichológia lett az örömmel és talán sikerrel művelt szakmai életpályám, megszereztem a szakképesítést, az egyetemi doktori címet, a pszichológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot, a PhD fokozatot.
Szakmai területeimen elég számottevő tudományos és publikációs tevékenységet végeztem. Szakmai tapasztalataimat változatos munkahelyeken szereztem (Fémáru-és Szerszámgépgyár, Munkaügyi Minisztérium, Országos Vezetőképző Központ, Minisztertanács Titkársága, Budapesti Műszaki Egyetem Pszichológia Tanszéke (itt tanszékvezető is voltam). Az egyetemi állásom mellett szakterületembe vágóan 1990-től tanácsadó céget (Szelektor- Dr. Gazdag Kft.) alapítottam és vezettem. Hasonló projekteket végeztem a gyakorlatban, mint amiket korábban tanítottam. Ez alapozta meg, hogy öreg koromra viszonylag anyagi gondoktól mentesen élhessünk.
Feleségemmel, Csontos Katalinnal 1971. február 20.-án kötöttünk házasságot.
Lányunk Gazdag Enikő 1976. május 15.-én született. Pszichológusként dolgozik, sikeresen. Kislánya, illetve unokánk, Solymosi Dóra 2004-ben született.
xxxx
„Mélységes mély a múltnak kutja” – írja Thomas Mann. Ebből a végtelen időből érdekes időszak jutott nekem. Néha eltöprengek: életem magába foglalja a szinte feudális viszonyokkal jellemezhető falusi életemtől kezdve a mostani digitális világot. (Ami néha engem is „beszippant”.)
Tudom, hogy az élet véges. Bízom abban, hogy utódaim sikeresen megállják a helyüket az életben.
84 éves vagyok. Budapesten élek, immár több mint 60 éve. Lakóhelyünk, ez a kertes családi ház kicsit hasonlít a csékúti nyugalmas környezethez. Ahogy öregszem, egyre gyakrabban bukkannak elő a régi emlékek. Talán az ezek iránti nosztalgia is erősödött bennem.
Az is eszembe jut, hogyha távozni kell, végső nyughelyemnek szívesen választom a csékúti temetőt, ahol szüleim és idősebb és ifjabb Gazdag Dániel (világháborús hős) is nyugszanak. Ők a gyökereim. Isten nyugosztalja őket! Utódaikat pedig Isten áldása kísérje!
Budapest, 2024. április 24.
Hézagos családtörténet, 2024. 04.25.,0.3, 0.4(1)
H É T K Ö Z N A P O K P É L D A K É P E I
Csékút egy kis közösség akik őrzik múltjukat, szokásaikat, tisztelik és megemlékeznek elődeikről,
emlékeznek a háborús hősökre, a bányabalesetben elhunytakra, büszkék vagyunk elődeinkre.
Példapének tekintjük a bányában dolgozó apáinkat, fivéreinket, akik megteremtették a mai jólétünk alapjait. Külsönösen emlékezünk a bányabalesetben elhunytakra, nekik emléktáblát állíttatunk.
–emléktáblát avattunk a csékúti ravatalozó falán a az 55 áldozatot követelő csingeri bányabaleset két csékúti csillésére , amit évente megkoszorúzunk.
Az 1909-es bányásztragédia csékúti áldozatainak emlékére a 100. évfordulón a csékúti temető ravatalozóján helyeztek el
emléktáblát.
Csékúton a temetőben emlékeztünk.
Az 1909-es tragédia két csékúti fiatalember életét is követelte. Brunner István 24 és Kápli Dániel 22 éves
csillés a bányaszerencsétlenségben vesztette életét. Őket szülőfalujukban helyezték örök nyugalomra. Emlékükre a szerencsétlenség 100. évfordulóján a temetőben emléktáblát állított a Csékúti Baráti Kör és a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör. A szervezetek tagsága és a bányák egykori dolgozói január 14-én koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek rájuk. Megemlékező beszédében Karnics Miklós, a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör elnöke megfogalmazta, hogy a bánya mélyére minden nap leszállók veszélyeknek kitetten végezték küzdelmes munkájukat, áldozták az életüket egy jobb, szebb, emberibb világért. Előttük hajt fejet az utókor, amelyik nem feledi
hőseit.
Emléktáblát helyztünk el a csékúti ravatalozó falán a bányabalesetben elhunyt csékúti bányászok emlékére.
Molnár Gábor író tiszteletére emléktáblát helyeztünk el annak a csékúti háznak a falán, ahol négy évig élt.
Molnár Gábor születésének 110 éves évfordulója alkalmából csendes megemlékezést tartottak a Csékúti Baráti Kör szervezésében a Padragi út 20. szám alatt, annak a háznak a falán elhelyezett emléktáblánál, ahol négy évig lakott az író.
Ez az emlékjel volt az országban az első, amelyet Molnár Gábor tiszteletére helyeztek el 2007-ben. A bensőséges ünnepségen Paksa Jenőné idézte fel az író munkásságát. Kiemelte a Csékúton eltöltött négy évet, ugyanis élnek még néhányan azok közül, akiknek gyermekkorukban személyes kapcsolatuk volt az íróval. A megemlékezésen Biró Józsefné részletet olvasott fel a Makk és jaguár című kötetből.
A Csékúti Baráti Kör nevében Bencsay Antalné és Kovács Béla koszorút helyezett el az emléktáblánál, majd a baráti kör tagjai és Puskás Károly önkormányzati képviselő meggyújtotta az emlékezés lángjait. A program az Ajka 60 részeként valósult meg.
Az 1848-49-es hősök emlékére kopjafát állítottunk a csékúti temetőben, melyet minden év március15-én megkoszorúzunk.
Ahogyan mindenhol, ahol magyarok élnek, Csékúton is megemlékeztek az 1848-as forradalom kitöréséről. A városrész temetőjében felállított, az egykori nemzetőrök nevét felsoroló hatalmas kopjafánál az Ajkai Bányász Fúvószenekar kíséretében az emlékezők elénekelték a Szózatot.
A szervező Csékúti Baráti Kör elnöke, Paksa Jenőné, bevezetőjében az összetartozás érzésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
-” A korábbi történelmi események felidézésével szeretnénk, ha mindannyiónk figyelme a márciusi ifjakra fókuszálna, és belegondolnánk abba, hogy milyen felemelő érzés lehetett akkor és ott részesének lenni ezeknek az eseményeknek! Ahogy a közelmúltban is, a Modern Ajka vetélkedőn megrendezett nagy sikerű előadáson az összetartozás örömét átélve, mi is büszkék lehettünk arra, hogy itt élünk, hogy ehhez a közösséghez tartozunk.”
A ráhangolódás jegyében Bíró Józsefné elszavalta a Föltámadott a tenger című Petőfi verset. Az őt követő Rózsavölgyi Lászlóné, az ajkai Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa ünnepi köszöntőjében felidézte a ’48-as márciusi eseményeket, majd így folytatta:
-” A magyar emberek, szerte a világban, március 15-én kokárdát tűznek az őseink iránti tiszteletből, hazafiságból. Abban biztos vagyok, hogy a forradalmárok sikerére nem csak mi 176 év távlatából, hanem majd 100 év múlva is büszkék lesznek leszármazottaink, mert ezt a sikert az igazi hazaszeretet alkotta meg.”
A megemlékezés, a fúvószenekar zenei kíséretével, koszorúzással folytatódott, amelynek során először Ajka önkormányzata nevében Dorner László és Karnics Miklós helyezte el a megemlékezés koszorúját az 1848-as kopjafánál. Őket követték a Fidesz-KDNP, a Civil Fórum Padragkútért Egyesület, a Bánki Donát Természetjáró Egyesület, a Jó szerencsét Nyugdíjas Klub, a Nyugdíjas Baráti Kör és a Csékúti Baráti Kör koszorúzói.
Az ünnepség végén Paksa Jenőné megköszönte a Bányász Fúvószenekar közreműködését, és külön megköszönte a Bánki Donát Természetbarát Egyesület tagjainak, hogy évek óta együtt ünnepelnek a csékútiakkal.
A Közösségi Házba tett rövid kitérő után többen felkeresték az ótemetőben nyugvó ’48-as hősök sírjait, amelyeket korában a Bencsay és a Géczi család, valamint Varga György kutattak fel és tisztítottak meg.
-yCs- Fotó: SzCs
A Csékútért sokat tett elődök emlékre a templom bejáratánál emléktáblát helyeztünk el a katolikus templomnál Molnár Lajos templomépítő plébános, valamint Varga György néptanító emlékére, melyeket évente megkoszorúzunk,
Molnár Lajos és Varga György emléktáblája: erkKomm
Azaz, emléktáblái. Tudni illik, az egy alkotás két emléktáblából áll. Valamint egy címerből, mely a két emléktáblát összeköti. Az emléktábla állítás apropója, hogy három egyházi személy 2013-ban lennének 100 évesek. Molnár Lajos és Varga György, valamint Marton Erzsébet Ágnes, kinek az emléktáblája az evangélikus templom falán került elhelyezésre.
Az itt bemutatott alkotás tábláinak feliratai:
„MOLNÁR LAJOS plébános püspöki tanácsos
1913-1989
1944-1989-ig Csékút község katolikus lelkipásztora, templomépítő plébánosa
Állíttatták: hálás hívei 2013
VARGA GYÖRGY néptanító
1913-1986
1941-1975-ig Csékút község népiskolai és kántor tanítója, levente oktatója, általános iskolai pedagógusa
Állíttatták: tanítványai és tisztelői 2013
Marton Ágnes emléktáblája:
2013 szeptember 1-én Csékút 2 templomán avattak emléktáblákat. Az emléktábla állítás apropója, hogy három egyházi személy 2013-ban lennének 100 évesek. Molnár Lajos és Varga György, valamint Marton Erzsébet Ágnes, kinek az emléktáblája az evangélikus templom falán került elhelyezésre.
Marton Erzsébet Ágnes emléktáblája, hasonlóan a másik alkotáson látottakhoz, egy portréval és Csékút címerével van gazdagítva. Az emléktábla felirata:
„MARTON ERZSÉBET ÁGNES diakonissza nővér
1913-2013
48 éven át szolgált a csékúti evangélikus gyülekezetben, hirdette az evangéliumot
Állíttatták: hívei és tisztelői 2013
Szeptember 1-jén délután 2 órakor emléktábla avatásra gyűltek össze az evangélikus és katolikus hívek az egymás szomszédságában álló templomok előtt, hogy tisztelegjenek három egykori, a közösség életében jelenős szerepet betöltő egyházi személyiség előtt. Az emléktáblák állításának apropója az volt, hogy mindhárman az idei évben lettek volna 100 évesek. Marton Erzsébet Ágnes evangélikus diakonissza nővér, Molnár Lajos templomépítő plébános és Varga György katolikus néptanítónak állítottak így emléket a templomok bejárati ajtaja mellett.
Bár a hirtelen jött égi áldás kissé összekuszálta az ünnepség folyamát, de az evangélikus templom falain belül felhangzó megemlékezés szavai méltó módon állítottak emléket az ősöknek. A megemlékezésen közreműködtek a település lakói felekezeti hovatartozástól függetlenül, valamit a Forrás Női Kar. A megemlékezés végén Bencze András székesfehérvári püspök helyettes áldást mondott Marton Ágnes diakonissza nővér, valamint Dr. Márfi Gyula érsek atya pedig megáldotta Molnár Lajos plébános atya és Varga György katolikus néptanító emléktábláját, melyeket ezután a jelenlévők meg is koszorúztak.
Az emléktáblák Takács Viktória és Keresztes Tibor szobrászművészek alkotásai. (Reitter István)
K O R T Á R S P É L D A K É P E I N K A K I K N E K K Ö N Y V E J E L E N T MEG
Varga György: Csékúti emlékkönyv Kántortanító édesapja emlékére írta, a Csékúton született író, a Csékúti Baráti Kör tagja,, amatőr helytörténész, jelenleg Veszpérmben él, nyugdíjas.
Roznai Kálmán: Háborus emékeim, és életem története: Csékúti lokálpatrióta, katonai élményeiről, hadifogságáról, életéről szóló könyvet írt, amelyben csékúti kötődéséről is sokat ír.
Pölczmann László: Tedeum Csékúton született, szüleivel itt töltötte gyermekkorát és iskolás éveit. A család történetét és gyermekkori csékúti élményeit vetette papírra.
Bors Géza: Jánosházi Évszázadok Csékúti születésű amatőr helytörténész, aki jelenlegi lakhelyének kutatásai alapján írta meg Jánosháza történetét.
VÁ R O S R É S Z I É R T É K T Á R
A Csonka-torony emlékmű
VESZPRÉM MEGYE
8451 Ajka, Csékúti u. 2.
A terület szabadon látogatható.
A város a 8-as főút mentén, Veszprémtől 30 km-re nyugatra, a Balatontól 40 km-re északra, a Dunántúli-középhegységben fekszik, a Bakonyt északi és déli részre osztó törésvonal mentén, egy nyugat felé nyitott félmedencében. Északon Magyarpolány, délen Öcs és Halimba, nyugaton Kolontár és Devecser, míg keleten Kislőd és Úrkút a szomszédos települések. A település környékén kőkorszaki leleteket is találtak, ami a kőkorszaki ember jelenlétét bizonyítja. I. e. 1000 körül kelták telepedtek le ezen a vidéken, s elfoglalták az illírek földvárait. Rómer Flóris, a Bakony jelentős kutatója Töröktetőn meg is találta egy ilyen földvár maradványait, amelyet Cservárnak neveztek el. A keltákat később a rómaiak váltották fel. A második századból előkerült egy olyan sírkő, melyet Publius Sextus Acurius Dexter és felesége Julia Prisca még életükben állíttattak maguknak. Még rómaiak éltek itt, amikor megjelentek a hunok a vidéken. Őket a keleti gótok, a longobárdok, majd a 6. században az avarok követték. Később frankoké, majd szlávoké lett a környék, őket találták itt a honfoglaló magyarok, akik a 10. században Árpád fejedelem vezetésével elfoglalták a Dunántúlt, és letelepedtek.
A falvakat, melyeknek későbbi összeolvadásából létrejött Ajka városa, mind a 11–13. század körül alapították. Ajka, Berénd, Bódé és Padrag személyek nevét kapták, Csékút, Gyepes, Rendek és Tósok pedig földrajzi eredetű elnevezések. Csékút települést 1319. július 17-én említi először oklevél, Chenkut néven. Másutt Chewkut azaz Csőkútként olvashatunk róla. A török időkben kétszáz évig lakatlan a falu, ezt követően német ajkú lakosokokat telepítenek a helyiségbe. 1488-ban az Essegvári család birtoka lesz, akik az 1616-ban még lakható várkastélyt is birtokolták. Ma már csak a helyét lehet beazonosítani a keleti házsor feletti kertekben. 1786-ban keltezett oklevél német faluként említi. A templommal kapcsolatosan több kutatásban, leírásban és visszaemlékezésben olvashatunk. Építésének idejét minden dokumentum középkoriként említi. Középkori eredetére utalnak az építési jellegzetességei. Vaskos tömör, támfallal megerősített hajója, ablakai és a torony építési arányai is román kori jegyeket viselnek. 1940. december 26-án mondta el itt az utolsó misét Molnár Lajos plébános.
1941 tavaszán a devecseri hatóság bezáratta, mert a déli fala megdőlt, megindult, de azért 1950-ig még dacolt az idővel. Bezárás után az istentiszteleteket az iskolában tartották. Szombatonként a lányok és asszonyok a tanítói asztalra helyezett, a templomból megmaradt egyetlen fűzfa törzséből kifaragott tekintélyes méretű barokk stílusjegyeket viselő tabernákulummal oltárt készítettek. /Jelenleg a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény tulajdonában van/ Az iskolában történő misézés az új templom felszenteléséig, 1957. augusztus 15-ig tartott. A templom hajóját 1950 tavaszán bontották le véglegesen, mikorra a középkori falak kidőléssel fenyegettek. Az épület köveit a falu lakossága összefogásával, felekezeti hovatartozás nélkül csillékkel a bányától kölcsönkapott sín pályán, a mai templom telkére szállították. A templom bontásakor helyén maradt a torony, a falu jelenlegi jelképe. Itt szóltak a harangok 1984. szeptember 5-ig. Szeptember 13-án lebontották, /döntötték/ az egyébként műemléki besorolású csonka tornyot.
„ A devecseri honvédség drótkötéllel körbefogta és tankkal meghúzatva de. 10 óra 11 perckor omlott össze. Téglából és kőből volt építve. 1804 és 1808 jelzésű téglákat találtunk. Az építés eredeti dátuma ismeretlen. Délután 13 órára már teljesen eltakarították a gépek az anyagot.” Olvasható, a Varga György tanító által egy fénykép hátoldalára gépelt szöveg. Az új templom elé utólag épített toronyban 1984. november 25-én szólaltak meg, már elektromos vezérléssel az oda áthelyezett harangok. Lebontás után a Varga család egy kis virágos kertet létesített a templom helyén. Az egyház ugyanis használatra átadta a részükre. A torony lebontásáig karban is tartották. Ezután a kert helyén a senki által nem használt terület tönkrement, elvadult. A torony újkori története 2014-ben kezdődött, amikor is az „Ajka 800 éve város” kulturális vetélkedőn, a Csékúti Baráti Kör koordinálásával a falu lakosai is rész vettek. Az eseményen harmadik helyezést értek el. Az ezzel járó pénzjutalom egy részéből és nagylelkű hívek adományaiból egy részben közös döntés alapján helyrehozták a templom helyének területét, kialakítva, egy majdan erre haladó kerékpárút pihenő helyét. Az elsődleges cél viszont az volt, hogy a rendbe hozott kis tér közepén Varga György helytörténész ötlete alapján kapjon helyet a torony élethű szobra. A Csékúton bányászott bazaltkő alapzatra fehér horvát mészkőből faragott szobrot, Keresztes Tibor szobrászművész restaurátor, Takács Viktória szobrászművész közreműködésével.
Forrás:
Veszprémi Főegyházmegye Honlapja (Hozzáférés: 2021. július 31.)
A Csonka-torony emlékműve
A fellelhetõ dokumentumokban középkoriként említett, román stílusú katolikus templom hajója az 1940-es évek elejére olyan állapotba került, hogy végül az egyház 1950-ben kénytelen volt lebontatni. Köveibõl onnan alig 100 méterre épült fel az új templom.
Megmaradt viszont a régi torony a harangokkal, ami később a falu jelképévé vált. A köztudatban Csonka-torony néven vonult be. A karbantartás hiánya és az egyre növekvő közúti forgalom miatt, bár műemléki bejegyzésű volt, a hatóság 1984-ben lebontatta. Ma is sokan emlékeznek még a szomorú pillanatokra, mikor a devecseri katonaság páncélos járműve a vastag kötelekkel körbefogott tornyot meghúzatta és ledöntötte. Napjainkig a falu címere és egy buszmegálló elnevezése őrizte emlékét.
A templom helyén először a Varga család által gondozott kert volt, az utóbbi időkre azonban elhanyagolt, bokros, gazos terület éktelenkedett ott.
A kis tér rendezésével, középpontjában a helyi bányából származó bazaltkõ talapzaton elhelyezett, különleges mészkőből készített, élethű makett áll, emlékeztetve az arra járókat a templomra és annak nevezetes tornyára. A horvát mészkőből faragott szobrot Varga György elképzelése alapján Keresztes Tibor szobrászművész-restaurátor készítette Takács Viktória szobrászművész közreműködésével.
A tér kialakítása úgy történt, hogy a közeljövőben az itt elhaladó kerékpárút része, egy kis pihenőhelye lesz. (Varga György)
Első és második világháborús hősi emlékmű
Csékúti hősi emlékmű (I. világháborús emlékmű, +a II. világháborús emléktábla utoljára a bronz turul került rá) [1]. 2018/19-ban kerültek a oszlopok/fejfák elhelyezésre- Veszprém megye, Ajka, Csékút városrész, Padragi út (7309-es közút) 99, a katolikus templom melletti nyilvános kertben.
Varga György írása (Ajkai Századok XI. évf. 12.sz.) és A Hazájukért életüket adó katonák, akiknek neve hiányik az emlékművekről Domáján János írása (Ajkai századok XI. évf. 12.sz.):
A Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém Megyei Egyesülete az idén 24. alkalommal rendezi meg az 1943. januári doni áttörés emlékére a DON-81 Emlékmenetet. A Szent-Györgyi Albert Technikumban csütörtökön tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az iskola 109 kadéttal jelentkezett a Bakony századba. Ajka városa és az érintett családok nevében Dorner László alpolgármester mondott köszönetet a szervezőknek.
Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém Megyei Egyesülete elnöke, Demeter Ferenc nyugállományú alezredes elmondta, hogy országos mozgalommá vált a megemlékezés, ma már több megyében szerveznek ilyent. Tavaly Zircen volt, és a Szent-Györgyi Technikum 5 kadéttal képviselte magát, valamint részt vett Szaniszló Edit igazgató is, aki felvetette, hogy Ajkán is szívesen látnák őket. Az emlékmenet résztvevői fejet hajtanak a katonák és polgári áldozatok emléke előtt.
Simon- Jójárt Sándor János nyugállományú ezredes, főrendező köszönetet mondott a Magyar Honvédségnek, a Honvédelmi Minisztériumnak, Ajka városnak a támogatásért, majd ismertette a megemlékezés programsorozatát.
Január 12-én 10 órakor a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság épülete előtti emléktáblánál tartják a megemlékezést. Este 18 órakor Balatonfűzfőn lesz szentmise, megemlékezés, koszorúzás, a Bakony menetszázad zászlójának megáldása. A szentmisét Laposa Norbert plébános, atya celebrálja a Balatonfűzfői Jézus Szíve templomban.
Január 19-én 26,5 kilométert tesznek meg gyalogosan az önként jelentkező katonák és civilek. A menetszázadban kadétok, tartalékos katonák, civilek, és hivatásos katonák vesznek részt. A Bakony század január 19-én reggel 8 órakor Devecserből indul, a következő állomás 10 órakor Pusztamiske, majd 13.10-kor Halimba, végül 15 órakor Ajka-Padragkút világháborús emlékműve, ahol a menet résztvevői koszorúzással és gyertyagyújtással tisztelegnek az elhunyt katonák és civil áldozatok emléke előtt.
Ajkán, a református templom melletti második világháborús emlékműnél 18 órakor a megemlékező beszédet mond Koller József, a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokság parancsnoka. A rendezvény fővédnöke Navracsics Tibor miniszter, védnökei Ovádi Péter országgyűlési képviselő, kormánybiztos, Takács Szabolcs Veszprém vármegye főispánja, Schwartz Béla Ajka város polgármestere, valamint Koller József MH Légierő parancsnok.
Csékúti evangélikus templom:
Ajka, Padragi u. 2/b. http://ajka.lutheran.hu
A Padragi és a Csékúti utca sarkánál álló középkori eredetű templom hajóját 1950-ben lebontották, az új hajót 1957 aug. 15-én szentelték fel, tornya 1984-ben újjáépült. Istentisztelet minden hónap második, negyedik és ötödik vasárnapján 8,30. A templomban nagyon ritkán tartanak esküvőket, a parkolási lehetőség ingyenes, legutóbb 2008-ban volt felújítva, a tizenkilencedik században épült.
A Csékúti Baráti Kör adventkor adventi hangversenyeket tart a falu és az érdeklődők számára, felekezeti hovatartozás nélkül látogatható.
Csékúti katolikus templom:
Padragkút, Ajka-Padragkút, 1961-ig Padrag és Csékút, Veszprém m.: plébánia a veszprémi főegyhm. sümegi esp. ker-ében. – 1279: már létezett, papja Márton. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték. Lakói 1526 u. ref-ok lettek. 1700 u. a tp-ot a kat-ok visszavették, a jezsuiták helyreállították. 1967: a Szénbánya Váll. elrendelte lebontását, mert alatta bányászatot kezdtek. Helyette a falu közepén épült a mai tp. Harangjait 1928: (320 kg) Seltenhofer Frigyes fiai, é.n. (210 kg) Szlezák László öntötte. – 1732: Devecser, 1735: Kislőd, 1744: Halimba filiája. 1944: alapították újra. Anyakönyvei 1945-től. Filiája 2000: Csékút. – Plébánosai: Molnár Lajos, 1988: Kolontár (Schwartz Márton), 2001: Nyirád (Simon János) látja el. – Lakói 1983: 2300 r.k., össz. 3017. Simon János
VEN 1975:120; 1992:306. – Patay 1982. – MKA 2000:491.
Csékút önállóságának emékműve:
A település első hiteles, oklevélben történt említése 1319-bõl való. Erre az eseményre és arra emlékeztet ez a szobor kompozíció, hogy a falu 1961-ig önálló közigazgatású településként működött. A hatalmas szikla az örökkévalóságot, az elpusztíthatatlanságot jelképezi. A kővel, szénnel megrakott csille arra utal, hogy az itt lakók fő megélhetési forrása egy évszázadon keresztül a bányászat volt. Emlékeztet továbbá arra is, hogy Csékút területén valaha több bánya is üzemelt. Volt 2 szénbánya, 3 kőbánya,1 homokbánya. A hordó a méltán híres csékúti szőlőhegyre, a csékútiak egyik büszkeségére utal. A kompozíciót tervezte és a kivitelezést koordinálta: Varga György dekoratőr.
A Csékúti Baráti Kör erre az alkalomra állíttatta fel a falu önállóságát jelképező emlékművet. A csille arra emlékeztet, hogy Csékútnak szénbányája és kőbányái is voltak.
Szénbányája a Csékúti-bánya, majd Jókai-bánya néven volt ismert. Az egyik kőbányája, melyből mészkövet bányásztak, a csingervölgyi Köleskepe-árok bejáratánál volt található. A másik bánya, amelyből a szürkéskék bazaltkövet bányászták, még ma is fellelhető a szőlőhegyi Felső-dűlő fölötti szőlősorok közé beékelődő erdőben. A szarvasok és vaddisznók kijárta csapáson még ma is elérhetőek az impozáns látványt nyújtó lebányászott sziklafalak. Az oly sok csékúti lakóház és pince építkezéséhez használt bazaltkő bányászata a hatvanas években megszűnt és már nyoma sincs a valamikori lóvontatású kisvasútnak sem. Az emlékmű részét képező hordó a szőlőhegy jelképe. A virág a reményé és azé a szereteté, amellyel mi fogadunk minden ide látogatót.
Falukemencét épített a Csékúti Baráti Kör a Padragkúti Művelődési Ház udvarára a 800 éves Ajka versenyben elért helyezését kapott díj egy részéből.
Közösségi kemence
Közös megegyezéssel a padragkúti Művelődési Ház udvarában készíttettünk egy közösségi kemencét. Célunk az volt,
hogy Csékút és Padrag 1961. évi egyesítése óta a két falu főleg idősebb korú lakosai közti még mindig fellelhető ellen-
érzéseket tompítsuk. Itt minden olyan klub, szervezet, baráti társaság, a falu lakosai, ha tagjainak, vagy vendégeinek
összejövetelt, találkozót rendez, egy itteni sütés-főzéssel tud kedveskedni. A kemencét Tóth József cserépkályhás készí-
tette.
Meggyőződésünk, hogy ezek a létesítmények több utánunk következő generációt emlékeztetnek majd arra, hogy a
2010-es években tevékenykedett itt egy közösség, amely Csékúti Baráti Körnek nevezte magát. Ez a kis
baráti társaság az emlékezés mellett emlékeztetni is akar a valaha önálló falujának múltjára, történelmére.
Balesetben elhunyt bányászok emléktáblája
A bányabalesetrben elhunyt 9 csékúti áldozat emléktáblája
Csékút község közössége úgy határozott, hogy a falu múltjáról emléket állítva az utókornak, a meglévõk mellé három újabb emlékjelet hoz létre.
Bányászhősök emléktáblája: Ismereteink szerint a csékúti temetőben 9 olyan bányász nyugszik, akik bányabalesetben veszítették életüket. A közel száz évig működõ bányászat első két áldozata az 1909. évi tragikus csingervölgyi ármin-aknai bányatűzben hunyt el (nekik már van emléktáblájuk), az utolsó halálesetek 1987-ben vízbetörést követően történtek. Az ő emléküket ezentúl a ravatalozó falán elhelyezett gránittábla őrzi.
Tamási Gyula, Biró Győző, Spándl Gyula, Kovács Ferenc, Molnár Lajos, Lenner Károly, Jung János neve látható örök emlékként a ravatalozó falán, akik 1937 és 1987 között lelték halálukat a munka frontján. A balesetek körülményeit felidézve Pölczmann István bányamérnök avatta fel a gránittáblát, amelynek elhelyezését a Csékúti Baráti Kör kezdeményezte és Bencsay Antal valamint Blaskó Sándor leplezett le.
Az érdekképviseleti munka hatékonyságát nagyban befolyásolja, hogy a szervezetnek mennyi tagja van és sikerül-e őket megfelelően képviselni. Amennyiben elégedettek a szakszervezet munkájával, hosszú évtizedeken keresztül tagjai maradnak – hangzott el az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet hagyományos jubileumi ünnepségén a Bányász Közösségi Házban szeptember 17-én.
Pölczman István, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Veszprém Megyei Szakszervezetének elnöke adta át az Ajkai Bányász Nyugdíjas Szakszervezet nevében a hűséges tagoknak járó emlékoklevelet, a kerámia bányász korsót, valamint egyszeri pénzjutalmat néhány kedves, biztató szó kíséretében.
Az elődök által ránk hagyott használati tárgyak, eszközök megőrzésével, gyűjtésével, kiállításával mutatjuk be a fiataloknak a nagyszülők, dédszülők, életkörülményeit. (Györkös József fotói a 800 éves Ajka helytörténeti és régiség kiállításán a padragkúti kultúrházban)
.
Legnagyobb természeti értékünk a csékúti szőlőhegy.
A szőlősgazdák szerint a bor szereti a jó kilátást. Ezt tarthatták szem előtt azok a gazdák is, akik az 1880-as években német ajkú betelepítettként szőlővel futtatták be a csékúti hegyet. A gazdák szerint tiszta időben látszanak a hegyről a szomszédos Ausztria hófedte hegyei, az Ajkához közel eső Somlóra viszont szinte mindig tökéletes rálátása van a csékúti szőlőnek és persze az azt művelőknek is. A jó fekvése, a város közelsége, a természeti adottságai ellenére a hegyért mégis aggódni kezdtek a gazdák, ugyanis néhány éve úgy tűnt, hogy nem lesz ki megművelje a szőlőket és a terület az enyészeté lesz, így programokkal kezdték népszerűsíteni.
A csékúti szőlőhegyi képeket Pászti Tibor készítettel.
Csingernél végződött a Bakony tulajdonképpen. A nyugati vége volt a Bakonynak, ott aztán egy lapos síkság következett.
A Bódé melletti falu volt Csékút. Csékút mindjárt a Bakony utolsó dombjának az alján épült, és azon az utolsó dombon pedig szőlőt telepítettek.
Csékút után következett egy falu, Padrag, egy nagy parasztfalu. Tiszta református, református templommal.
KŐBÁNYÁK A BAKONY SZÉLÉN (Tatai Imre Ajkai Századok IV. évf. 4.sz.) részlet:
Sopmogyi Ignácz féle kőbánya: Csékút község tulajdona volt, Bódétól Csingervölgy irányába haladva közvetlen a falu végén jobb oldalt van/volt. Nagyon magas szikla, ezért Somogyi a kőfejtést a sziklafal lankás oldalánál kezdte meg. Ezt a követ a kőművesek macskakőnek nevezték. Falat rakni nem szerettek vele, mert gombölyűsége miatt a falrakást nagyon megnehezítette. Alap- és útépítésre alkalmas volt, erre viszont a mi környékünkön igen kicsi volt akkor a kereslet, ezért Somogyi felhagyott a kőbányászkodással.
CSÉKÚT BÁNYÁSZATI MÚLTJA: 100 éve, 1923 októberében kezdik meg az akkor még csékút községhez tatozó Köleskepe-völgyben egy légakna, a későbbi Jolán akna, majd Jókai bánya lemélyítését.
Jókai bánya a Déli Bakony ÉNy-i szélén. Ajkától DK irányban az ajkai barnakőszén medence középső részén található.
Szívük egy darabja a bányában maradt
Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete – hangzott fel a hétvégén a Bányászhimnusz városszerte. A bányásztársadalom legnagyobb ünnepe 1951 óta minden év szeptember első szombatján a bányásznap. Ajkán már pénteken délután megkezdődtek a megemlékezések.
Elsőként a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kopjafájánál koszorúztak a csingeri Bányászati Múzeum udvarán, majd Padragkúton a bányaüzemi emlékműnél folytatódott a program. A hétvégén a köszöntőkben többször elhangzott, hogy Ajka a várossá válását, gazdag kulturális és sport élete kialakulását köszönheti az ágazatnak, amely 139 évig biztosította a helyi és a térségi családok megélhetését. Az utolsó ajkai bánya is 14 éve bezárt már, de a szakmához kötődő értékek, az összetartozás, a barátság, a szolidaritás ma is élnek. Az egykori munkatársak ma is számíthatnak egymásra. Több hagyományőrző egyesület ápolja a múlt értékeit és adja át a következő generációknak, akik már csak az idősek elbeszéléseiből tudhatják meg, milyen volt a föld mélyén végzett, veszélyekkel teli, nehéz munka.
Padragkúton Blaskó Sándor, a Bányász Hagyományőrző Kör és nyugdíjas szakszervezet elnöke beszédében kijelentette, hogy az utolsó ajkai akna bezárásával a bányászok lelkének egy darabja örökre és visszavonhatatlanul lent maradt a bányában. A bányászok a kemény munkát, a szenvedést, a halált is vállalták. A fényt maguk mögött hagyva leszálltak a mélybe, hogy felhozzák a fényt adó szenet. A mélyben rájuk leselkedő veszélyek miatt kialakult bennük a szolidaritás, az egymásra utaltság érzése, amelyet ma is őriznek. Az elemekkel vívott harc megmutatta, hogy milyen hatalmas a természet, és milyen törékeny az emberi élet. Ajka térségében 1865-ben kezdődött és 139 évig tartott a szénbányászat. Felsőcsinger, Ármin-bánya, Jókai-bánya, Padrag és a központi szénosztályozó az 1960-as években közel 6000 dolgozónak adott munkát.
A szén volt az ipari fejlődés megalapozója, amely által a korábbi kis falvakból modern város épült. A bányásznap az emlékezés ideje. Emlékeznek az együtt töltött időre, valamint arra a 184 bányászra, akik a föld mélyén vesztették életüket.
Győr Sándor, a Bányász szakszervezet nyugalmazott vezetője szombaton a Hild-parkban tartott megemlékezésen elmondta, hogy 1951 előtt a bányászatnak nem volt ünnepe, a Borbála napot is úgy köszöntötték Ajkán, hogy a bányaigazgató, Bóday Gábor a kantinban az aknászokat és főaknászokat megvendégelte pár pohár itallal. Később a bányásznap Ajka életében is kiemelkedő ünnep volt. A város bányászait, bányászatát országszerte elismerték. Horváth Sándor frontmester Kossuth díjat kapott, állami díjban részesült Bán József, Bege Tamás, Tornavölgy Kálmán, Szalai Sándor, Kiss István, Kovács Zoltán, Major László, Molnár Antal. Bányásznak lenni elismert dolognak számított. Az utolsó ajkai bányát 2004-ben bezárták, de a szakmához kötődő értékek ma is jelen vannak. A ma élők feladata az, hogy ezeket az értékeket megőrizzék az utókor számára.
A Bányászati Múzeum udvarán a bányaszerencsétlenség áldozatai emlékművénél is fejet hajtottak, majd a bányászat bölcsőjénél, Csingerben folytatódott a programsorozat. Az emlékparkban a Csingervölgyért Egyesület tagjai által az alkalomra felújított emlékmű megkoszorúzását követően kezdődött az estig tartó kulturális műsor. Az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar műsorát Hidasi Réka énekes és a Pápai Musical Stúdió tagjainak a fellépése követte.
A parkerdőbe tervezett esti fáklyás felvonulást az idén is elmosta az eső. Vasárnap reggel a csingeri kápolnában szentmisén emlékeztek az elhunyt bányászokra és kérték Isten áldását az élőkre, majd délután Padragkúton a Bányász Kegyeleti és Emlékparkban ért véget a 68. Bányásznap programsorozata.
A hétvégi rendezvényeken részt vett és koszorúzott Schwartz Béla polgármester, dr. Horváth József alpolgármester és az önkormányzati képviselők, valamint a bányász hagyományőrző szervezetek is képviselték magukat. A megemlékezéseken jelen volt a Bányász Fúvószenekar és a Borostyán Férfikar is.
Büszkék vagyunk közösségi terünkre, közösségi házunkra, amit igyekszünk karbantartani, takarítgatni, festegetni, állagát megőrizni. hogy minél több közösséget építő jó hangulatú együttléteknek adjon helyet.
Családi nap Csékúton
:Egészségtudatos csékútiak
Zsúfolásig megtelt a Csékúti Baráti Kör egészségnapján a közösségi ház, amikor a Modern Ajka programsorozat
legutóbbi rendezvényén Szalai Katalin, a Séta az életért, a mellrák megelőzésére rendezett séta szervezője, az Egész-
ségügyi Nyugdíjas Klub tagja szólt arról, hogy az egészség megőrzéséhez fontos a megfelelő tápanyagokban gazdag
táplálkozás, a vitaminok, a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása.
A táplálkozási szokásainkat a pénztárcánk is meghatározza, mert például Csékúton, a családi házas övezetben élők
megtermelhetik saját szükségletre a zöldségeket, gyümölcsöket. A beszélgetés további részében a rendszeres szűré-
seken való részvétel fontosságára hívta fel a figyelmet az előadó, mert azzal a betegségek korai felismerése érhető el,
ezáltal növekszik a gyógyulás esélye.
Dorner Lászlóné gyógytornász, az Egészségügyi Nyugdíjas Klub tagja a csontritkulásról beszélt. A fő hangsúlyt a
megelőzésre helyezte. Fontos a kalcium tartalmú ételek, tejtermékek fogyasztása és a rendszeres mozgás.
Az előadást vérnyomás- és vércukorszint mérés követte.
(ta)
Fenyőfa díszítés és adventi koszorú készítés a közösségi téren
Monarchia korabeli képeslapokból és régi paraszti konyhák falvédőiből készítettük kiállítást Bors Géza gyűjteményéből
(Gyarmati Balázs fényképezte)
A közelgő karácsonyi ünnepekre készülve, többségében monarchia korabeli karácsonyi és újévi képeslapokból, valamint kézzel varrt egyházi és más témájú falvédőkből tartott kiállítást a Csékúti Baráti Kör a Csékúti Közösségi Házban november 12-én, szombaton.
A kiállított anyag Bors Géza, jelenleg jánosházi, egykori csékúti lakos gyűjteményének egy része volt. A képeslap küldése családtagoknak, rokonoknak, ismerősöknek az ünnepi készülődés fontos része volt.
A Csékúti Baráti Kör tagjai örömmel mutatták meg a kiállításon megjelenteknek az ajkai önkormányzat által felújított közösségi házat, valamint a saját erőből rendbe hozott és berendezett pincét, amelyben Roznai Kálmán, egykori csékúti szőlősgazda pincéjének egy-egy ritka darabja is látható.
(ta)
Fotó Gyarmati
Csékúti iskolák és tanítók emlékére (Ajkai századok XVI évf. 2023. december Varga György)
