Galéria – Bakonygyepes

Megemlékezés a háborús hőseinkre

Keresztúton imahely felszentelése

Vendégségben Csingervölgyben

Éves kirándulásunk célpontja Győr

Idegenvezetőnk Győr nevezetességeit ismerteti

Sok látnivaló és séta után jólesik egy kis pihenés, ebéd előtt

Költők és múzsák

Múzsák az irodalomban

Molnárné Samu Mária előadása, és festményeinek kiállítása

25 éves jubileumi rendezvényünk

Mikulás érkezése Bakonygyepesre, a gyerekek örömére

Karácsony váró ünneplés Bakonygyepesen

Gyepesi gyerekek közös karácsonyi műsora

Angyalvár az Agórán

Városi gyűjtésben a Bakonygyepesiek részvétele

Angyalvárban adományozóknak mézeskalács angyalka sütése, átadása

Karácsonyi műsort adtunk az Agórán

Bakonygyepes énekkara, örömtáncosai

Adventi koncert templomunkban

Szent Cecília kórus, és a lókúti kórus közös műsora

Modern Ajka megbeszélés

Pályázati felhívások a Gyepesi Szóban

„Mit jelent nekem modern Gyepes?”

1989 áprilisában költöztünk Bakonygyepesre az általunk épített családi házba. Korábban 10 évig Ajkán laktunk panelban, 2 gyermekünk is oda született.

Mikor ideköltöztünk, szinte csak néhány ház volt még ezen a részen. Az utcánkban miénk volt az első. Körülöttünk mindenhol vizes, ingoványos terület, hatalmas gaz. A Csigere – patak gyakran kiöntött, aminek télen nagyon örültek a gyerekeink, hiszen remekül lehetett csúszkálni, korcsolyázni rajta. Bár nem volt túl barátságos ez a környék, de mi hamar megszerettük, hiszen a kezünk által épített házunkban lakhattunk. A buszközlekedés Ajkára jó volt, a gyerekek ott jártak iskolába, én a Kossuth iskolában tanítottam, a férjem is a városban dolgozott. Aztán egyre több ház lett körülöttünk, a szomszédos utcákban is, lassan beépült Gyepesnek az új része is. Az utak szilárd burkolatot kaptak, a csatornázás megoldotta a talajvíz elvezetését, majd a kábel tv és az internet bevezetésével nagyobb rálátás lett a világra.

Barátságok születtek a gyerekek között, együtt játszottak, motoroztak, bungikat építettek a patak partján. Hamar megszerették a városrészt, jól érezték itt magukat. Mi felnőttek is ismerkedtünk egymással, összejártunk, sokat beszélgettünk, közös programokat szerveztünk. Először inkább csak azokkal, akik a 8-ason innen laktak. De engem érdekelt a fő út másik oldalán lakók élete is. Egyre gyakrabban nyitottunk feléjük. Eljártunk a kultúrház különböző rendezvényeire, az ünnepi megemlékezésekre. Éreztük, hogy befogadtak bennünket, szeretettel közeledtek felénk ők is. Bizonyítják ezt a későbbi kiállításaimon, előadásaimon való aktív részvételük, támogatásuk. Én nagyon fontosnak tartom, hogy városrészünk ne szakadjon ketté, a 8-as főút ne legyen választóvonal a régi Gyepes és az Újtelep között. A modern Gyepes egyik alappillére nekem ez lenne, még több közös kapcsolódás, közös esemény a két rész között. Főleg az Újtelep lakóira vonatkozna ez a kívánalmam, nekik kellene jobban nyitni, aktívabb részt vállalni a gyepesi programokban.

A városrészünk egyre szépül, van játszótér a gyerekeknek, a kisboltban tudunk vásárolni. A cukrászműhely mellett jó lenne még egy cukrászda vagy kávézó is, ahol kellemesen eltölthetnénk egy kis időt. Az összefogás eredményeként megszépült a templom környéke, létrejött a Keresztút, új ravatalozó épült. Ezek gondozása fontos feladat lesz a későbbiekben is.

Jó lenne, ha a fiatalok is megtalálnák azt a helyet, ahol össze lehet jönni, zenét hallgatni, beszélgetni, szellemi vetélkedőket tartani. Mint régen volt a mi fiatalkorunkban szinte minden faluban a „klubszoba”. A testedzésre pedig épülhetne egy szabadtéri „edzőpark” néhány sporteszközzel. A lakosság összefogására jó alkalom lehetne a közös disznóvágás, mint ahogy más városrészekben is jól működik ez. Szervezhetnénk különböző alkotódélutánokat gyerekeknek, felnőtteknek. Nekem nagyon hiányzik az iskola, óvoda, hiszen az új utcák megnyitásával jelentősen megnőtt az ifjabb nemzedék száma. Mennyivel könnyebb lenne a gyerekek bevonásával műsorokat szervezni a helyiek örömére. Remélem az új lakótelep is egyre szebb lesz, épülhetne oda is játszótér.

Bár legtöbben autóval járnak be Ajkára, fontos mégis, hogy a jó buszközlekedés megmaradjon, s a távolsági buszok is megálljanak az Újtelepen. És valósuljon meg az a terv, hogy a 8-as főút elkerüli a városrészt. Jobb lenne a levegő, biztonságosabb a gyalogos, kerékpáros közlekedés.

A természetjárók, a természetben gyönyörködők pedig szeretnék, ha a Csigere-patak és környezete mindig rendezett lenne, felhőtlenül örülhetnének a madárcsicsergésnek, a szép fák és őzikék, szarvasok látványának.

Egy élhető, szép városrészben hiszek, ahol jól érzik magukat az itt lakók, nem vágynak innen el. Hogy hasonló érzéseket fogalmazhassanak meg, mint az alábbi idézet:

„Semmi kétség, mégiscsak ott a legjobb, ahol régtől fogva ismerik az embert, ahol természetes íze van az életnek”.

(Jean-Pierre Montcassen)

Molnárné Samu Mária (69 éves)