Hagyományos rendezvények, népszokások a múlt században Tósokberénden

Az év első jelentős ünnepi időszaka a farsang volt, mely január és február hónapban nagyszerű alkalmat kínált elsősorban a fiatalok szórakozására. A farsangi bálokat nagyobb közösségi helyiség híján a Kalász és a Molnár kocsmákban rendezték meg.

Környékünk hagyományaival megegyezően a farsang legismertebb étele a kocsonya, míg finomsága az úgynevezett szalagos farsangi fánk volt.
Hasonlóan a magyar nyelvterület többi vidékének népszokásaihoz, farsang csúcspontja nálunk is az utolsó három nap volt, vagyis farsang vasárnap, hétfő és húshagyó kedd. Ekkor a legények egy nagy fatuskót húztak végig a falun meg-megállva azoknál a házaknál, ahol pártában maradt az eladó lány. Közben mulatós nótákat énekeltek, zajkeltő eszközökkel csörömpöltek.

Horváth Magda tanárnő vezetésével régi farsangtemető rigmusokat is felgyűjtöttek, majd a szokás bemutatását is láthattuk a nyugdíjas klub tagjaival 2014-ben a város 800 éves évfordulóján „A Tósok és Berénd a XIX. Században – Mozaikok” című színpadi előadásban.

A nagyböjti időszak végén Nagycsütörtök estétől a Nagyszombat esti feltámadási szertartásig Tósokberénden is kereplőkkel helyettesítették a „Rómába ment” harangokat. Siheder fiúk, nagyobb iskolások járták a falut, és a hajnali, déli, majd esti harangszó idején kereplőikkel jelezték az időt.
Húsvét vasárnap reggelén ételszenteléssel indult az ünnep. A templomba elvitt, szépen díszített kosarakban sonkát, tojást, kalácsot, sót tettek, majd miután megszentelte azokat a pap, jó ízűen elfogyasztották otthonaikban a családdal.

Míg vasárnap a templomi szertartásé volt a főszerep, addig a hétfő a világi mulatozásé volt. A vízzel, majd szagos vízzel, kölnivel locsoló legényeket itallal és süteménnyel kínálták a lányok, asszonyok. A jutalom pedig piros tojás volt, melyet délután felhasználtak az ügyességi versengésnél: aki bele tudta dobni a tojásba a fémpénzt, hogy az beleálljon, az nyerte a versenyt, illetve megehette a nyereményét. Este locsolóbállal zárult a nap.

Május elseje reggelére az eladó sorban lévő lányok ablaka elé, vagy udvarában a legények májusfát állítottak. Tósokberénden ez egy hosszú póznára erősített nyírfácska volt szalagokkal feldíszítve. A kocsmák udvarára is kerültek ilyen májusfák.
Május az ifjúság, a szerelem jegyében telt. Szinte minden hét végén volt egy-egy táncos, zenés majális. Tósokon ennek helyszíne a Csalitos volt, míg a beréndiek a Nyíresben rendezték ezeket a vidám összejöveteleket. Italról a helyi kocsmárosok gondoskodtak, és a zenekarok is mindig a szórakozni vágyók rendelkezésére álltak.
A májusfák elbontásának vagy kitáncolásának az ideje is újabb alkalmat kínált a mulatásra, bálok rendezésére, melyek leginkább a kocsmák udvarán zajlottak Pünkösd felé közeledve. Ahány májusfa, annyi bál…

Pünkösd, az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A vasárnapja- Húsvéthoz hasonlóan- a szertartásé, a léleké, de másnapja ismételten az evilági örömöké. Tósokberénden ekkor különleges futballmérkőzések zajlottak a falu örömére: kövérek a soványak, nősek a nőtlenek, idősek a fiatalok ellen. Ugyancsak ekkor jártak körül a faluban a lányok (négy nagyobb és egy kisebb) az úgynevezett pünkösdi királyné járással, melyben a jó és bőséges kendertermést igyekeztek biztosítani. A szokást Horváth Magda tanárnő idézte fel ugyancsak a 800 éves évfordulóra készült összeállításában.

A tanév befejezésekor juniálist rendeztek az iskolásoknak, valamint a szülői munkaközösség is szervezett bált ennek apropóján.
A mulatságok a nyár további részében az aratás, majd a cséplés befejezéséhez kapcsolódtak. Ezeknek a báloknak is a kocsmák udvara, kerthelyiségei adtak teret.
A falu legnagyobb közösségi rendezvénye a templom búcsújához kapcsolódik, mely Tósokberénden augusztus 20. :Szent István király ünnepe. A szertarást gyakran egy magasabb rangú egyházi személy, fő vendég celebráns vezette, emelve evvel az ünnep fényét. A szentmisén, majd a körmeneten való részvétel kötelező volt a hazalátogató rokonoknak, ismerősöknek is. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után pedig kezdődhetett a szórakozás. Számtalan búcsús sátor állt hajdanán a templom körül, ahol sokféle árus kínálta a portékáját, a kegytárgyastól a cukorka árusig, de ringlisekből, célbalövő, célbadobó, egyéb ügyességet, erőt mérő standokból sem volt hiány.
Utóbbi években, emlékezve a nap másik titulusára, vagyis, hogy augusztus 20. az új kenyér ünnepe is, a szentmise után kenyérszentelésre is sor kerül, majd minden résztvevő meg is kóstolhatja azt.

Az ősz folyamán a betakarítások álltak a gazdasági munkák középpontjában. A szüreti felvonulás elmaradhatatlan esemény volt a faluban, minden korosztály részt vett rajta. A beöltözött menet az iskola mellől indult a Bajcsy-Zsilinszky utcából, a végállomás pedig a Kundermann kocsma volt. A rendezvény szervezői az ifjúsági szervezetek voltak. Az estét bállal zárták.

Október végén a földekről beszekerezett kukoricatermés megfosztására hívták a barátokat, szomszédokat a gazdák egy-egy portára. A megtisztított kukoricacsöveket ezután a padláson vagy a górékban tárolták. A munka végén forralt borral és kaláccsal vendégelték meg a segítőket.
Míg a kukoricafosztásnál a férfiak segítségére is szükség volt, a tollfosztás női munka volt. Erre a téli hónapokban került sor. A fosztás kalákában történt. Ezeken az összejöveteleken minden hír, pletyka kicserélődött, mindenkit összeboronáltak mindenkivel… A kínálat legtöbbször forralt bor, borleves és kalács, kuglóf volt. Az esti órákban a legények is ellátogattak a tollfosztókhoz, és a lányok, asszonyok nagy riadalmára elengedtek egy verebet, amely nagy pihefergeteget csapott. A munka tollas bállal zárult.

November végétől kezdődtek a disznóvágások, hogy karácsonyra friss hús kerüljön az ünnepi asztalra. Szinte minden háznál hizlaltak jószágot. A vágást és a feldolgozást hivatásos böllér vagy hentes irányította, a férfiak és a nők pedig az ősidőktől megszokott munkamegosztás szerint dolgoztak, segédkeztek: A leölés, pörzsölés, bontás, darabolás, húsdarálás a férfiak, míg a belsőségek megtisztítása, a főzés, a tartósítás a nők feladata volt. A disznóvágáshoz kapcsolódó menüben a hagymás sült vér és a dinsztelt máj szerepelt elsőként, melyet dél körül tálaltak fel, majd délután, este fele elkészült a friss sült hús is, amelynek kóstolására a segítők, közreműködők mellett meghívták a rokonokat is.
Tósokberénden is évente hagyományos szokás volt december 13-án a Lucázás. Az iskolás fiúk házról-házra járva elmondták verses jókívánságaikat, melyek főképp a termékenységre (tojásbőségre, állatszaporulatra) vonatkozott. A köszöntésért jutalmul pénzt kaptak.

Karácsony lelki előkészületeként utcánként, falurészenként csoportok alakultak és a Szentcsaládjárás szokását gyakorolták: December 15-től 9 helyre, naponta más-más családhoz vitték el a Szent Család képét, ahol azt közös imádsággal, énekekkel fogadták. A „befogadó” családnál megvendégelték a betérőket, majd beszélgetésre is sort kerítettek a családhoz és a közelgő ünnephez kapcsolódva. A Szent Család képét a templomból indították az első helyre, majd esténként vitték tovább házról házra. Végül december 23-án visszavitték a templomba, vagy az utolsó vendéglátó őrizte egy éven át.
Karácsony előestéjén és napján a betlehemező gyermekek tértek be a családokhoz. A betanult dramatikus játékért, melyben a Kisjézus születéstörténetét adták elő, továbbá az ünnepköszöntésükért megvendégelték őket.
Az ünnep alkalmából a faluban napi szolgálatot végző csordás és kanász is beköszöntött jókívánságaival a házakhoz. Ajándékul kolbászt, szalonnát illetve pénzt kaptak.
A karácsonyi időszak bővelkedik nevezetes névnapokkal, közülük is egykor a leggyakoribbak: István és János. E nevek viselőit rokonok, ismerősök, barátok, társaságok széles körben köszöntötték újabb alkalmat kínálva a december végi vendégjárásra.

Újabb kori szokások, rendezvények Tósokberénden

Falunap

1989 után az első falunap az augusztus 20-ai búcsúhoz kapcsolódott. Vetélkedők, sportversenyek színesítették a több napos rendezvénysorozatot.
Később a rendezvény ideje júniusra került, az iskola udvarán állított májusfa kitáncolásához igazodva.
Az utóbbi években nyár közepén szervezik meg a falunapot, melyen a legnépszerűbb esemény a baráti társaságok között zajló főzőverseny.

↑ Lap tetejére ↑

Kategóriák a helyi értéktár összeállításához

1. Híres emberek, csoportok:

2. Építmények:

• Szent István Király Római Katolikus templom (Plébánosok)
• Református templom (Papok) (képek1) (képek2)
• Egykori iskolák (katolikus, református)
• A mai Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola (igazgatók)
• Egykori községháza (kép)
• Malmok: Heffler, Angermeier, Horváth, Kövesi, Barabás
• Tornácos lakóházak (1) (2): Vágó-féle ház, Gál Rómeó háza (1) (2), Köröspartiék háza, Csizmadia ház
  (Közép-Dunántúlra jellemző háztípus)
• Posta épülete – olvasókör, lövészegylet (kép1) (kép2)
• Helyreállított parasztbarokk lakóház a Vasvári Pál utcában
• Vasútállomás (kép1) (kép2)
• Vadászház (Kroyer-féle)

↑ Lap tetejére ↑

3. Emlékhelyek, szobrok:

• Templomkert: Nepomuki Szt. János szobra, Szent II. János Pál szobra, Emlékoszlopok az I.Világháború hőseinek, A II. Világháború hőseinek emléktáblája
• Templomban: Farkas Tibor szobrai: Szent István Király, Szűzanya
• (volt) harang
• Széchenyi utca: Szent István Király szobra
• Iskola előtt: II.Rákóczi Ferenc domborműve, Háborús hősök emlékműve, Emlékoszlop 1956, 1848 emlékére
• Szűzanya szobra
• Beréndi temető: Hannig András honvéd sírja
• Kőkeresztek: Szent István utca, Dobó Katica utca, Buszvégállomás, Széchenyi utca, Beréndi temető (2 db), Tósoki temető, Templomkert, Bajcsy-Zsilinszky utca
• Fémből készített kereszt (régi vasútállomás felé)
• Béka miniszobor: Bajcsy-Zsilinszky utca
• Liliom utca: Bányász család

4. A természeti környezet különlegességei:

• Nyíres
• Csalit
• Torna patak
• „Ruszki” (melegvízű) tó
• Kenderáztató tavak
• Major
• Fácános

5. Tárgyak:

• Hagyományos mezőgazdasági eszközök, szerszámok: eke (fából, vasból), tehénvakaró, kolompok, ostorok, kanászkürt, favilla, vonyogó…
• hajdani használati eszközök: kosarak (vesszőből, kukoricacsuhéból), zsomporok, seprűk (cirokból, fűzvesszőből), tollseprű, kenőtoll, kendervászonból készített textíliák, konyhai edények(agyagból, fémből, fából)…
• díszített tárgyak (Fafaragás: Gulyás János)…
• Városi Múzeumban: Takács- és szabócéh zászlója (1860-ból)
• Mini múzeum

6. Népszokások:

↑ Lap tetejére ↑

7. Viselet:

• sváb hétköznapi

8. Hímzés:

• gépi slingelés
• hímző tanfolyam

9. Étel:

• stercek, pogácsák, lepények, kugli, prósza, fánkok, gombócok, disznóvágásnál: sült vér…

↑ Lap tetejére ↑

10. Alkotók:

Festők, grafikusok (2011) (2014):

• Gombosi Lászlóné
• Papp Béla
• Kapolcsi Kovács Csaba
• Ozorai Sándor, Ozorai Sándorné
• Koronczai Zoltánné
• Kotsy Gézáné
• Szücs Wagner Magdolna

Kézművesek – egykori:

• Reviczky András kalapos
• Bécsi János kertész
• Grőber Sándor asztalos
• Szűcs István szűcs
• Rosta Károly üveges
• Molnár János kosárkészítő
• Baracska Kálmán cipész
• Jáger család kovács
• Badics család kovács,
• Názer Ferenc takács,
• Zarka János férfiszabó
• Kelemen Gyula fafaragó
• Horváth család, Szurics Kálmán, Gáncs Ernő fodrász

Lovas fuvarozók:

• Hajdú Ferenc, Gombosi Imre, Fódi Tibor,
• Orsós Tamás, Kroyerék, Hingerék, Bolláék

Ma is tevékenykedő kézművesek:

• Dománé Egervári Brigitta viseletkészítő,
• Vági Róbert cipész,
• Horváth Rita bőrműves,
• Radics Anita tojás díszítő
• Egervári Edina fodrász

↑ Lap tetejére ↑

11. Dal:

• Áldott legyen a perc… (Karácsonyi ének)
• Mikes induló kottája (PDF)

 

12. Versek, előadók:

• Józsa Károly: Harangjáték (vers)
• Egykori: Fódi Tibor zenész, Bécsi Mátyás zenész
• Ma is aktív: Vajai Károlyné szavaló

13. Könyvek, újságok, dokumentumok, fotók a településről:

• Tilhof Endre: TósokBerénd és temploma (Ajka, 2000)
• Tilhof Endre: Tósok hét évszázada (Ajka, 2001)
• Tomózer József: 150 év Tósok Berénden -150 Jahre in Duschigwehrend (Ajka, 2009)
• Csendesné Bosits Éva – Tilhof Endre: Külön is együtt (Tósok, Berénd, Tósokberénd) (Ajka, 2021)
• Csendesné Bosits Éva – Burján Károly: Tósokberéndi Hírmondó 2013, 2015/1-2, 2015/3-4, 2015/5-6, 2015/7-8

↑ Lap tetejére ↑

Adalékok Tósokberénd történetéhez
Domján János

Szobrok és keresztek képgalériája	A Czeiner család és Tósokberénd kapcsolata	Tósokberéndi céhrelikviák

↑ Lap tetejére ↑

Az első világháború áldozatai

↑ Lap tetejére ↑

Templomok Tósokberénden

Régi egyházi anyakönyvek (beréndi, tósoki, ajkai)

További katolikus, református és evangélikus anyakönyvek

↑ Lap tetejére ↑

Tósokberéndi malmok

A Torna patak a városlődi erdőben ered. Vízjárása eléggé szeszélyes, ez azonban nem akadályozta az embert, hogy partjain saját hasznára malmokat építsen. Amerre végigfolyik, szinte mindenhol megtalálhatjuk a hajdani molnárság nyomait.
A Torna ajkai szakaszán nem alakult ki nagymultú malomipar, nem voltak céhek.
Az első okleveles említés 1495-ből való. Az ezen okiraton feljegyzett Felső malom feltűnik 1660-ban és egy 1694-es összeíráson is. Pontos helyét ma már nem ismerjük.

A Torna patak malmai (1858)

Az 1876. évi soproni kereskedelmi kamarai kimutatás szerint Ajkán van :

• 4 db vízi fűrészmű
• 6 db vízimalom.

Mivel Tósokberénd és Bódé Ajkához tartozik, a rájuk vonatkozó adatok is idetartoznak.
Tósokberénden van 5 vízimalom és 1 vízi fűrészmű.

A malmok feudális állapota nem kedvezett a malomipar fejlődésének. Korszerűsítik őket, s ez a folyamat az 1890-es évektől kb. az I. világháború kitöréséig tart. Ebben az időben jelennek meg a forradalmasító hengerszékek.
Eddig még nem kiderített okból, a múlt század végén a zirci apátság kezdi eladogatni malmait. Így kerülnek magánszemélyek kezére pl. Tósokberénd malmai.

A gazdasági válság idején a molnárság helyzete nagymértékben rosszabbodik. A búza ára 32 pengőről 8 pengőre esett le.
Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt Ajkán felépül a Timföldgyár és Alumíniumkohó valamint az Erőmű. Természetesen állandó vízkivételre volt szükségük a malmoknak, s ez éreztette hatását. A molnárok egyre többet panaszkodtak a kevés víz miatt, ami a szárazság idején úgyis kevés volt. A vízkivétel egyaránt érintette az ajkai és a tósokberéndi malmokat.

A II. világháború alatt nagyrészt megsérültek, a benn maradt gabonát elhordták.
Az élelmezés szükségessége miatt hamar rendbehozták őket. Sőt néhány helyen korszerűsítették is, pl. a Hefler féle malmot 1947-ben villamosítják, új szita és tisztítóberendezéseket alkalmaznak. Az ország szocialista átépítése során a malmok is állami tulajdonba mentek át. A kis teljesítő képességűeket leállítják nem kifizetődő voltuk miatt.

Sebő József: Ajkai malmok, molnárok (részlet)

---

Itt említem meg, hogy működött Berénden egy ún. szárazmalom is a (mai) Szt. István u. 87. számú házban, a Geiger család tulajdonában. E malomban, népszerű nevén olajütőben, ökör és/vagy lóvontatással olajos magvakból – leginkább tökmagból – olajat sajtoltak. Az 1940-es években szűnt meg, helyén épült fel Tósokberénd filmszínháza, amelynek tulajdonosa az államosításig Temesi József volt. (Ma pékség működik az épületben.)

Tilhof Endre: Tósokberénd és temploma (részlet)

---

Angermeier (Aporfi) malom

(több kép)

Alsó- v. Metsző- v. Hefler malom

(több kép)

↑ Lap tetejére ↑

Tósokberéndi Vigasságok

↑ Lap tetejére ↑