Emlékezés Farkas Tibor szobrászművészre
„Az emlékezés az egyetlen paradicsom, amelyből nem lehet bennünket kiűzni”-írja Jean Paul német költő.
Jelen sorokkal ebből a paradicsomból Farkas Tibor szobrászművész emlékét idézzük fel.
Ha személyét varázsoljuk elő mindenképp empátiával, szelídséggel, segítőkészséggel, őszinteséggel felruházott emberrel találkozunk, aki halk beszéd stílusával de határozott vélemény nyilvánításával jön elő emlékeinkből.
Érzelem gazdag lelkivilága irányítja minden cselekedetét. Birodalmát mindenek felett a családja jelenti számára. Az
övéi mellett Isten közelségét is ott érezzük személyében, nem véletlen, hogy alkotásai tárgya is ebből az érzelemvilágból születtek. Nem voltak afféle „művészi” allűrjei, csak a morális emberi kapcsolatot várta el mindenkitől, beleértve saját magát is.
Farkas Tibor Budapesten született 1927 július 13-án Farkas Imre kőműves és Gálik Margit gyermekeként. Az elemi iskoláit Budapesten kezdte, majd líceumba folytatta. Budapesten 1947-ben az Állami Líceum és Tanítóképzőben kapott oklevelet. 1943 óta él Bódén családjával.
Időközben egyre fokozódó érdeklődés alakult ki benne a képzőművészet iránt. Gyakran fordult meg a tósokberéndi templomban és előszeretettel folytatott eszmecserét dr. Hüpfner Tibor cisztercita plébánossal. A beszélgetések tartalmából a plébános felismerte művészetek iránti érdeklődését és felnyitva szemét, rádöbbentette ilyen irányú képessége valódiságára.
A líceumi évek után 1947-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára került, ahol többek között Ferenczy Béni Kossuth díjas szobrászművész tanítványa volt. A tehetséges, nyitott érdeklődésű és reális gondolkodású fiatalember szembe találta magát a mindennapok ellentmondásos jelenségeivel, történéseivel. A zajló történelmi események hatására a fiatalok körében a főiskolán belül is kialakult egy bizonyos osztályharc. Az események hátterében a Mindszenty ügy húzódott. A bíboros elítélése mellett már aláírásokat gyűjtöttek. A sajtóban kifejtett jelentős propagandamunka ellenére Farkas Tibor mégis azok közé tartozott, aki nem érzett késztetést, meggyőződést arra, hogy az ívet aláírja. Természetesen ez nem maradt megtorlatlanul. Először a menzáról zárták ki, majd később azok között szerepelt a neve, akik a következő –harmadik- évfolyamra nem nyertek felvételt. Tanárát, Ferenczy Bénit hasonló állásfoglalása miatt nyugdíjazták.
A következő évben Zircen az apátságban keresett és kapott munkát, ahol sérült egyházi tárgyakat ,szobrokat javított. A szerzetesrend feloszlatása után Ajkán talált munkát, a Timföldgyár és Alumínium kohóban helyezkedett el.
Időközben megnősült és hamarosan megszületett két gyermeke is.
1953 Önarckép
Az évek múlásával , a közéleti szemléletek változásával elégtételt kapott, újra nyitva állt előtte az út, hogy visszatérhessen a főiskolára. Tanári szobrász szakra jelentkezett. De bármilyen csábító volt a lehetőség, az ösztöndíj nagysága semmi képen nem fedezte volna a család megélhetését, valamint a főiskolai tanuláshoz szükséges költségeket. Fájó szívvel ugyan, mégis arra kényszerült, hogy végleg lemondjon a hőn áhított képzőművészeti tanulmányok folytatásáról. A Timföldgyár akkori igazgatója, dr. Marschek Zoltán is sajnálta, hogy a tehetséges fiatalember kénytelen volt lemondani művészi elhivatottságának gyakorlásáról, ezért ahol tudta támogatta őt.
A továbbiakban a gyár automatika osztályán műszerész csoportvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. Lehetőséget kapott arra, hogy művészi tevékenységét kamatoztatni tudja,
Ebben az időben készült el a Kohász és az Ülő lány szobra, amely a gyár
előtti portánál ill. a lakótelepi parkban elhelyezve Ajka első köztéri szobrai voltak.
Kohász (Olvasztár)
Nagyon szép baráti kapcsolatot ápolt az ugyancsak Ajkán élő Kováts Béla és Nagy Emerencia festőművész házaspárral valamint fiúkkal Kováts Gáborral, akivel sok szép elképzelést hoztak létre.
1952-ben létrejött a Képzőművészeti alap, amelynek Farkas Tibor is tagja lett. Részt vett 1952-ben Budapesten a II. Magyar képzőművészeti kiállításon, valamint a Veszprém Megyei Képzőművész Munkacsoport kiállításain Veszprémben és Ajkán. 1999-ben Pro Comitátu díjat kapott.
Kováts Gábor portréja 1968
A bódéi egyházközség felkérésére készült az 1951. augusztus 5-én felavatott bódéi templom „talán legszebb ékessége” az oltárkép amely Farkas Tibor keze munkáját dicséri.
Az alkotó településhez fűződő szoros kapcsolata érhető tetten a képen látható mellékalakok ábráin, amely egy-egy bódéi ember arcvonását örökíti meg. Ugyancsak a templom belsőt díszíti az egyetlen diófa törzsből készített nagyon szép faragású keresztelő kútja.
A templom udvarál áll a Pieta (a halott Krisztust ölében tartó és sirató Mária) és Mindszenty bíboros mellszobra. A tósokberéndi katolikustemplom kertjében látható II. János Pál mellszobra.
Szent István király Mindszenty bíboros mellszobra II. János Pál mellszobra
Ugyancsak elismerésre méltó restaurátori munkát végzett a tósokberéndi templomban, amely az idők történéseinek hibái miatt vált szükségessé az utókor számára. E templom közelében van az államalapító Szent István király életnagyságú szobra is. Ugyancsak nagy volumenű restaurátori végzett a városlődi templomban, ahol korábban a kálvária stáció domborműveit és a kápolna oltárképét készítette.
A bódéi városrész lakóinak felkérésére alkotta Farkas Tibor az I. és II. világháborúban elesett, eltűnt katonák emlékére a település központját díszitő emlékművet, amely egy nőalakot ábrázol, amint két szál virágot tesz a jelképes katonasírra. Aktív részese volt az emlékmű felállításának megvalósításában is. Az emlékmű avatása 1998. november 15-én ünnepélyes keretek között történt.
I. és II. világháborús emlékmű 1998 FARKAS TIBOR Fotó: Benkő Gabriella
Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére 2007. augusztus 25-én a Bódéért Hagyományőrző Egyesület -a volt iskola épületében- megrendezte Farkas Tibor életmű kiállítását, amely nagy sikert aratott, a nem Ajkán élő tisztelői körében is. Az egyesültnek aktív tagja volt, többen őrzik művészi alkotásának ajándékát.
80. születésnapja alkalmából Ajka Város Képviselő testülete 2007-ben munkássága elismeréseként az Ajka Városért Diszoklevél-lel tüntette ki. A hosszú alkotó kedvvel megáldott művész amíg megadatott számára, szinte az utolsó pillanatig dolgozott.
„Hattyúdalának” lehet tekinteni a 2016-ban felszentelt Ajka-csingervölgyi kápolna oltárképeit, ahol Szent Borbálát ábrázoló festménye mellett Boldog IV. Károly király képe is díszíti a templomot. A kápolna napjainkra Ajka város
egyik ékszerdobozává nemesedett, és ehhez Farkas Tibor aktív közreműködése nagyon jelentősen hozzájárult.
Egyéniségét, munkásságát, felidézve úgy tűnik a sors kegyes volt hozzá és úgy rendezte, hogy életét emberi nagyságához méltóan fejezze be.
1986. Önarckép
Farkas Tibor példamutató életútja végén, türelemmel viselt hosszú betegség után 2019 szeptemberében, életének 93. évében örökre megpihent. Hamvainak a bódéi temető csendje és földtakarója ad örök nyughelyet.
2021. február Poórné Tatai Izabella
Köztéri alkotásai:
Csapoló munkás (szobor), Ajka, Timföldgyár.
Ülő kislány (szobor), Ajka, Lakótelep.
Eötvös Loránd (dombormű) Ajka, Eötvös Iskola.
Veres Pálné (dombormű), Ajka, Veres Pálné Iskola.
Szent-Györgyi Albert (dombormű), Ajka, Szent-Györgyi Albert Iskola.
A csobánci vár védői emlékére (dombormű), Csobánc.
Mészöly Géza (emlék plakett), Balatonvilágos.
Bocskai István (emlékplakett), Béri Balogh Ádám (emlékplakett), Külsővat.
Katona Lajos plébános arcképe, Frei Mátyás plébános arcképe, Városlőd.
Mindszenty József (mellszobor), Bódé (Ajka), Templomkert.
Szent István (szobor), Tósokberénd (Ajka).