Az emlékező sorok Bódé község első női tanítónője Tikos Veronika születésének 125. évfordulója alkalmából íródnak.
A XIX század második felében a Bakony erdős lankáin elterülő Bódé községből, egy szegény parasztfaluból, a biztos megélhetést kínáló ajkacsingervölgyi szénbánya jóvoltából egyre nagyobb lélekszámú település lesz.
A növekedéssel egyenes arányban nő a gyermekek létszáma és az iskoláztatásuk szükségszerűsége is, ezért a katolikus egyház 1860- ban tanítói lakást és iskolaszobát létesít. Az épület egy 4 x 4 méteres, zsuppfedeles, döngölt aljzatú kőből készült épület.
A szűkös anyagi helyzet miatt az iskolaszék vezetői vonakodtak a képzett tanítók alkalmazásától.
Az első képesítéssel rendelkező pedagógust 1902-ben választották. 1902- 1907 között négy tanító követte egymást a településen. Mivel kifogásolható életvitele miatt az utolsó tanítót fegyelmi útján 1907. április 1-jei hatállyal elbocsátották, a Népnevelőben megjelent új pályázatra a négy beérkezett jelentkező között volt Tikos Veronika.
A pályázat elbírálásánál jelen lévő Rőthy Mihály kerületi tanfelügyelő, jóindulatúan azt tanácsolta az egyházköszség vezetőinek, hogy az előzményeken okulva „ jó alkalom lenne próbát tenni nőtanító alkalmazásával”,…”egy nő szelíd bánásmódjával jobban megnyeri a tanulók szeretetét.”
A tanácskozáson bemutatták Tikos Veronika tanítói oklevele mellett azt az ajánlást amely szerint az Özvegy gróf Hunyadi Imréné által fenntartott kéthelyi iskolában a” tanítónő kifogástalan jó magaviselettel, szorgalmasan és a tanításban jeles eredménnyel” működött.
Az iskolaszék tagjainak egybehangzó véleménye szerint Tikos Veronika pályázatát elfogadták és 1907.április 10-től megkezdhette tanítói pályafutását Bódén.
Az iskola állapotát, felszereltségének hiányát a „vármegyei közigazgatási bizottság” levele erősen kifogásolta, és elrendelte annak kiküszöbölését. A tanterem kicsi alapterülete az egyre növekvő tanulói létszám befogadását, leültetését egyre nehezebben tette lehetővé, és ez az állapot gyakran megfogalmazódott az energikus tanítónő véleményében is.
Világossá vált egy új iskola építésének igénye és a körülmények hatására felgyorsultak az események. Az 1910-es évek elején felépült Bódén az új, korszerű egy tantermes iskola egy épületben a korszerű kétszobás tanítói lakással.
Az iskolában évről évre növekedett a tanulói létszám. A tanítónő a tanítás menetét, az oktatási szünetek időpontját és a tanulók érdemjegyeit, hiányzásait pontosan rögzítette a naplóban.
Amikor a tanulók nem jelentek meg az iskolában, annak a leggyakoribb oka az volt, hogy a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez a szülők igénybe vették az ő munkáját is, de előfordult olyan ok is, hogy nem volt cipője a gyermeknek. Megesett olyan eset is,, hogy nem volt fa, amivel be lehetett volna fűteni a tanterembe.
Tikos Veronika magántanulóként 1905-ben polgáriskolai tanitó képesítést szerzett nyelv és történelemtudományi szakon a budapesti Angolkisasszonyok „Sancta Maria” Nevelőintézetben.
Szándékában állt más iskolába állást vállalni. A pályázat benyújtásához szüksége volt munkáját minősítő igazolásra. Dr Czapáry László plébános – a bódéi iskola vezetője és felügyelője- véleményezésében az alábbiakat írta: ”Tanitói kötelességének híven megfelelt, s szép sikereket ért el.
Másrészről pedig kifogástalan és példás erkölcsi életet tanúsított.”
Elmondható tehát, hogy a tanítónő munkájával, személyével úgy az iskolai vezetői, mint a falu közössége elégedettek voltak. Személyével kapcsolatban fennmaradt vélemények szerint -szigorú, de következetes pedagógus volt.
Az 1918-19-es forradalmi események hatására a bódéi bányászok körében, a proletárdiktatúrát elismerő nézeteket a lakosság jelentős része támogatta, kétségtelen, voltak ellenzői is. Ez idő alatt, 1919.május 1-én feljelentés alapján letartóztatták Czapáry László tósokberéndi lelkészt, akit azzal vádoltak, hogy a hittan tanítását újra be akarja vezetni az iskolába. A vádat azonban olyan kismértékűnek tartották, hogy hamarosan ki is szabadult. Bár letartóztatóinak és fogva tartóinak a pap megbocsátott, de vélt feljelentőjének -a tanítónőnek -nem adott felmentést.
Tikos Veronikát 1919. augusztus 12-én tartóztatták le azzal a váddal, hogy része volt dr Czapáry László tósokberéndi lelkész elhurcolásában. A tárgyaláson hat tanú meghallgatására került sor, akik érdemben nem tudták a szóban forgó vádat alátámasztani, ezért Imreh Géza államügyész nem tehetett mást mint indoklásával kijelenti, hogy „a bűnvági eljárást a Btk.323.§-a alapján megszünteti és a vádlott azonnali szabadlábra helyezését elrendeli”
A tanítónőt szabadlábra helyezése után a katonai hatóság internálta hasonló vádak alapján, amiért a bíróság felmentette. A hajmáskéri internáló táborban megbetegedett, súlyos betegségben szenvedett, és kórházba került. A büntetését, internálását felülvizsgáló bizottság 10 hónap eltelte után szabadon bocsátotta.
A tanítónőnek az egyházi fegyelmi tanács is – dr Czapári feljelentése szerint- tárgyalta az ügyét. A feljelentéssel kapcsolatban a tanítónő levélben fordult Rott Nándor püspökhöz, és többek között leírja, hogy négy éven át heti 4 órában végezte a hittanoktatást, és a gyerekeket felkészítette a szentségek felvételére. Említést tesz még arra, hogy a lelkész úr „…a megtörténtekért egyedül engem a nőt vádol, s ugyanakkor azon meggyőződéses, erős férfiak tette fölött, akik a hitközségi gyűlésen hörcsög módjára szembe szálltak vele, kiknek durva kifakadásai és fenyegetései miatt a gyűlés befejezése előtt távoznia kellet –napirendre tér”
Tikos Veronika érveit nem fogadták el , hanem Czapáry plébános feljelentését, a bódéi tanitőnőt állásából elbocsátották.
A döntést eljuttatták a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumhoz is, ahol az 1921.junius 28-án kelt döntéssel megfosztották a tanitói munka végzésének lehetőségétől.
A tanitónő tragédiáját még betetőzte az a sajnálatos emberi magatartás is, hogy a Bódé községi elöljáróság 1921.április 24-én megtartott közgyűlésén egyhangúlag elutasították Tikos Veronika és férje Mocsári István Bódé községben kért letelepedési szándékát.
A határozatban többek között szerepel, hogy „…a községben lakáshiány van…” ( ez a határozat akkor született amikor a bánya meg nyitása után jelentős bevándorlás volt tapasztalható Bódén is)
Ami végkép nem írható a község érdemei közé, hogy a meghurcolt tanitónőt és férjét a település egy tekintélyes gazdája elkísérte Székesfehérvárra, hogy azokat „ szelíd „ erőszakkal kényszerítsék a község elhagyására.
2021-ben 100 éve annak, hogy a település első női tanítóját, aki becsülettel, szeretettel tanította a gondjaira bízott gyermekeket, akinek tanítói munkájával soha nem merült fel kifogás, aki szerette a falut, tisztelte lakóit, akit nem tisztázott vádakkal illettek, eltiltották a tanítói hivatásának teljesítésétől.
írta: 2021. Poór Andrásné
Forrás:
Neveléstörténet 2006 Tatai Zoltán
(1) Veszprémi Érseki Levéltár 1915
-(2) Tósokberéndi egyházközség Historia Domus
-(3) Veszprémi Érdeki Levéltár 1922
-(4) Tikos Veronika 1919 nov. 14-i levele dr Rott Nándor
veszprémi püspökhöz
-(5) Veszprém Megyei Levéltár Bódé község képviselő
testületének jegyzőkönyve