Vincze Edit 1934. február 8-án született Bódén Vincze Gyula kőszénbányai gépész és Felber Mária harmadik gyermekeként. Az iskolai tanulmányait a bódéi római katolikus népiskolában kezdte 1940-ben, amelynek vezetője akkor Bertha Mihály volt. Magántanulóként szerezte meg a polgári leányiskolai bizonyítványát 1948. június 10-én.
Középiskolás éveit a veszprémi Állami Leánygimnáziumban kezdte, majd a következő tanévben a gimnázium tanítónői tagozatán folytatta tovább, és 1952. Június 14-én kapta meg tanítóképzői érettségi bizonyítványát.
Erre az időre Editben nagyon erősen megfogalmazódott az a szándék, hogy élete további alakulását a gyermekek oktatására, tanítására szentelje.
Tervének megvalósításához szülei maximális támogatását élvezte, és 1952-ben megkezdte tanulmányait a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolán, ahol az 1955. évi július hó 16-i határozat alapján okleveles természetrajz-földrajz szakos általános iskolai tanárnak nyilvánítják.
Végre elérkezett az az idő, amikor nagy ambicióval, tele tervekkel akadály nélkül megkezdhette tanítói pályafutását, aminek az első állomása a Csöglei Általános Iskola volt. Nagy szeretettel, odaadással igyekezett elnyerni a gyermekek figyelmét, érdeklődését.
A következő tanévet áthelyezéssel a Noszlopi Általános Iskolában folytathatta, de nagyon erős volt az a szándéka, hogy a szülőfaluja közelében taníthasson. Ez az óhaja akkor valósult meg, amikor ugyancsak áthelyezéssel 1957-ben a 4. számú általános iskolában folytathatta munkásságát, először tanárként, majd egy rövid időre igazgatóként.
A következő állomás az ajkai Eötvös Lóránd Általános Iskola volt, ahonnét ismételt áthelyezéssel az ajkai kisegítő iskola, a későbbi Molnár Gábor nevét viselő általános iskola tanára lett. Ebben az intézményben tanított egészen a nyugdíjazásáig.
Vincze Edit nagy hivatástudattal, a gyermekek feltétel nélküli szeretetével végezte munkáját. Hatalmas munka- szeretetével felismerte a gyermekek hátrányos helyzetét, amelyben segítségre szorulnak. Hamarosan megfogalmazódott benne az a szándék, hogy az érzelmileg, vagy tanulásban akadályozott gyermekek tanítása gondozása érdekében a gyógy- pedagógia terén bővítse ismereteit.
Ezen elgondolás szerint iratkozott be a Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola levelező tagozatára oligofrén szakra.
Munkája során szoros kapcsolatot ápolt a gyermekek szüleivel. Ha szükségét érezte, gyakorta ejtett meg a családlátogatást is, akár a komfortos házaknál, akár a legszegényebb hajlékoknál is, minden esetben kizárólag a gyermekek érdeke vezérelte.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1981. június 22-én kapott oklevele szerint oligofrén-pedagógia szakos gyógypedagógiai tanárrá nyilvánították. Ezzel az eredménnyel felruházva végezte tevékenységét.
Munkássága folyamán nagyon sok kirándulást szervezett tanítványainak, együtt töltötte velük a nyarat a balatonszepezdi úttörő- táborban, de megfordult a csillebérci úttörőtáborban is.
Élete utolsó időszakáig élvezte volt tanítványai tiszteletét, megbecsülését. Nem alapított saját családot, de testvérei gyermekeit segítette, tanította, amikor arra szükség volt.
Egyre idősödő szüleit gondozta, ápolta életük végéig.
Szülőfalujától soha nem szakadt el. Gyakran vett részt a Bódéi Hagyományőrző Egyesület rendezvényein, vagy más eseményeken, aktív részt vállalt a falu életében.
A 800 éves Ajkára rendezett versenysorozatban a bódéi bemutató aktív részese volt, humorával, ízes németes kiejtésű beszédével sikert aratott a nézőközönség körében.
Gyűjtötte és továbbadta a falu múltjával kapcsolatos adatokat.
A természetismeretéből táplálkoztak azok az összegyűjtött hasznos tanácsok, ismeretek, leírások, amiket csokorba kötve saját írógépén írt és másolt le több példányban. Ezekkel az okosságokkal ellátta rokonait, ismerőseit. Apró kézműves ajándékaival is örömet okozott annak, akit megajándékozott.
Ajka közéletében is aktívan részt vett. Rendszeresen látogatta a különböző rendezvényeket, könyvbemutatókat, kiállításokat, tárlatokat, ünnepi megemlékezéseket. Rendkívül kreatív ember volt.
Örült neki, ha régi tanítványai, vagy, ahogy ő fogalmazott „gyermekeim” szeretettel köszöntötték, vagy bármi figyelmességgel, segítséggel látták el.
Békésen, de mégis váratlanul távozott közülünk. Emlékét tisztelettel őrizzük. Az ajkai új temetőben nyugszik egy sírban szüleivel.
Eredményes oktató, nevelő munkásságát több alkalommal elismeréssel méltatták:
– Kiváló Egészségnevelő Munkáért 1980-ban
-Ajka Közművelődéséért 1982.
-„Gyermekekért” 1988.
– Pedagógus Szolgálati Emlékérem 1989.
– Ajka Városért Diszoklevél 2004.
Poórné Tatai Izabella