Vallomás és Kötődés
/Tatai Zoltán emlékei/
Bódé nem tartozik az országosan ismert települések közé. Itt nem születtek országosan ismert hírességek, nem történtek világraszóló események, de a falu neve már az államalapítás első századaiban felbukkant. Rohamos fejlődése a 19. század utolsó harmadában gyorsult fel, a vasútépítés, a szénbányászat és az ipar fejlődése következtében.
Bódé községben születtem 1928. július 31-én egy egyszerű bányász családban. Itt nőttem fel, itt jártam ki az elemi népiskola hat osztályát, itt kezdtem dolgozni 1941 márciusában az erőmű építésének kezdetén, itt készültem fel magántanulóként – Király János bódéi tanító segítségével – a veszprémi polgári iskolában tett polgári vizsgákra.
Édesapám Tatai Antal bányász, az Ajkai Szénbányában őt ért baleset következtében halt meg. Egyéves voltam akkor. Édesanyám, Hauser Teréz egyedül nevelt fel testvéreimmel együtt. A bódéi szülői házban szegényesen, de kiegyensúlyozott körülmények között apa nélkül nevelkedtem. Öt testvéremmel együtt korán megismertük a munkát, 9-10 éves korunktól kezdve a nyári szünetben dolgoztunk kevéske földünkön, vagy a bolgárkertészetben.
13 éves koromtól az Ajka térségében épülő gyáraknál különböző munkakörökben dolgoztam. A polgári iskolát magánúton, sokszor nagyon nehéz feltételek között, 8-10 órás fizikai munka mellett végeztem.
1945 szeptemberétől Veszprémben, az Állami Kerkápoly Károly Kereskedelmi Középiskolában tanultam, 1949-ben jeles eredménnyel érettségiztem. Az 1947-49-es években a helyi népi kollégium tagja és titkára voltam. Veszprémi éveim alatt is a téli, tavaszi és nyári szüneteket Bódén, édesanyámnál a szülői házban töltöttem. A nyári vakációban minden évben az alumíniumipari gyárban dolgoztam, de részt vettem a bódéi templom építésében is.
A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen tanultam 1949-1953 között, ahol közgazdaságtan-gazdaságföldrajz szakos tanári diplomát szereztem.
Ezt követően Székesfehérváron és Budapesten közgazdasági középiskolákban tanítottam. Középiskolás diákjaimmal többször jártam Veszprémben, a Balaton-felvidéken és Ajka térségében is. Már ekkor modell értékűnek tartottam az ajkai iparvidék ipartelepítési gyakorlatát és ezt tanítottam az iskolában is.
1959. januárjától 1975. júniusáig az Országos Tervhivatal Területi Főosztályán dolgoztam. A Veszprém megyei és az ajkai iparfejlesztési kérdésekkel sokat foglalkoztam. Közreműködtem a Videoton, a Dobozgyár, a bőripari üzemek létrehozásában. Ajka várossá nyilvánításának ügyében a főosztály vezetése reám, mint a témát legjobban ismerő személyre osztotta ki az aktát. Véleményemet a Tervhivatal elfogadta. Ennek lényeges szerepe volt abban, hogy a kormány a várossá nyilvánítást kedvezően bírálta el, elfogadta.
Doktori disszertációmat Magyarország alumíniumipara címen védtem meg 1966-ban a Közgazdasági Egyetemen, amelyben természetesen az ajkai alumíniumipar fejlődése jelentős szerepet kapott.
Amikor Ajka város a Hild érem elnyerésére pályázott, a Magyar Urbanisztikai Társaság aktivistájaként a bíráló bizottság számára meleg szeretettel pártfogoltam a kérelem kedvező elbírálását.
1976 és 1996 között több egyetemen, főiskolán tanítottam területfejlesztést, pl. az ELTE Természettudományi Karán, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen.
Több külföldi tanulmányutat szerveztem az ELTE földrajz szakos hallgatói számára. Üzbegisztánban, Norvégiában, Albániában jártunk a fiatalokkal.
Mongóliában és Franciaországban a Magyar Urbanisztikai Társaság szervezésében tettem tanulmányutat.
Az elmúlt évtizedekben 400-ál több kisebb-nagyobb cikkem, tanulmányom és 15 könyvem jelent meg nyomtatásban. Sokszor vettem részt hazai és nemzetközi tudományos tanácskozáson itthon és külföldön. Az utolsó éveimben Molnár Gábor íróval kapcsolatos szervezési, kutatási, szerzői munkálkodás kötötte le idejét és energiáját.
Folyamatosan figyelemmel kísértem Ajka város, azon belül szülőfalum, Bódé sorsát, életét.
Bódéval kapcsolatos írásaim:
- Öregapám, a néptanító
- Tanítóim (Ebben a köteteben heten bódéi, ajkai illetőségűek)
- Szülőfalum: Bódé
- A bódéi iskola története (2000)
- A bódéi egyházközség hatvan éve (2004)
- Visszanézek (2005)
- Bódéról, röviden (2009. december Ajkai Századok)
- Ajka (2010)
„Járhatunk sokfelé a világban, láthatunk szép tájakat, óriási hegyeket, tengereket, sivatagokat, megfordulhatunk nagy és híres városokban, az otthont, a szülőföldet, azt a helyet, ahol önmagunkra és a világra eszméltünk, ahol megtanultunk járni, beszélni, betűt vetni és a számok világával ismerkedni, soha nem tudjuk felejteni, ha akarjuk, akkor sem, de én sohasem akartam.
Számomra Bódé mindig szép, kedves, szeretett hely volt és maradt.”