HALÁSZ-HRADIL ELEMÉR
Festő, grafikus
Született: 1873. április 8.-án Miskolcon.
Elhunyt: 1948. december 9.-én Kassán.
A századforduló művészeti szemléletének legkövetkezetesebb alkotója Szlovákiában.
Miért fontos a bódéiaknak?
A Bódéi Szűzanya Szeplőtelen Szíve templomban található Halász-Hradil Elemér: Megfeszített Krisztus nagyméretű olajfestményét 1976-ban Hradil Alajos, – Hradil Elemér testvére – adományozta a templomnak, fia Hradil György halálakor.
Hradil György és a család több tagjának hamvai nyugosznak a bódéi római katolikus temetőben.
Hradil Elemér 12 gyermekes családban nőtt fel Miskolcon. Édesapja Hradil Vince címfestő, panorámafestő volt. Testvérei közül több festő, szobrász, fényképész alkotott különböző európai városokban: Nagybányán, Münchenben, Olaszországban. Elemér 1892-94-ben betűfestő-mázolóként dolgozott Bécsben, majd katonai szolgálata alatt előbb Lőcsére, majd Kassára került 1894-97-ben. Hollósy Simon magániskolájában kezdte művészeti tanulmányait Münchenben 1897 és 1901 között, utána 1902-3-ban Párizsban folytatta gróf Andrássy Dénes ösztöndíjával a Julian Akadémián, majd újból Münchenben tanult két évig. 1902-ben vette fel a Halász előnevet. A nagybányai művésztelepen 1898 és 1900 között, majd 1908-ban a szolnoki művésztelepen dolgozott. 1913 és 1914 között Benczúr Gyula budapesti mesteriskolájába járt. Közben kiállított a müncheni Kunstvereinnel (1901), tagja lett a Nemzeti Szalonnak (1902), művei szerepeltek a legjelentősebb országos képzőművészeti bemutatókon, Kassán önálló kiállításai voltak. Miskolcon lakott egy ideig, az első világháborúban hadirajzolóként dolgozott, majd azt követően Kassára költözött. Itt festett és rajzolt, valamint 1919-től rajzot is tanított akkor megnyitott magániskolájában. Diákjai voltak többek közt Bauer Szilárd, Kontuly Béla és Jakoby Gyula.
Közös műtermük volt Csordák Lajossal, ma emléktábla és portré látható a rotunda épületén.
1897-től állított ki Nagybányán, Budapesten és vidéken is. Műveiből gyűjteményes kiállítást rendezett Kassán 1909-ben és 1912-ben.
1924-től 1935-ig elnöke volt a kassai Kazinczy Társaság Képzőművészeti Osztályának. A szervezet minden tagsági bemutatóján kiállította műveit (pl. 1924, 1939).
Ferenczy Károly hatással volt festészetére, mind naturalizmusával (Munkásfiú portréja, 1899 körül), mind a nagybányás plein air korszakával (Faunok és nimfa, 1901). Az Öregember plein airben (1908) és az Olvasó öreg férfi (1906) c. festményei azt bizonyítják, hogy a kassai művészképzésben részesült szlovák, magyar és cseh diákok közvetlenül Halász-Hradiltól sajátították el a nagybányai stílust. A Kertrészlet (é. n.). c. kisméretű vásznát impresszionistának tekintik.
1912 és 1913 közé tehető szecessziós periódusa, ekkor készült nagyméretű vászna a Cigánybál (1913), amely a szecesszió egyik legjelesebb festménye Szlovákia mai területén. A további évtizedekben elsősorban a városi és polgári közeg festőművésze maradt. Ma a szlovákiai művészettörténet nagyra becsült alkotója, művei megtekinthetők minden 20. századot értékelő művészeti tárlaton, a neves képtárak állandó kiállításain.
Magyar festőként a szlovák modernizmus belőle táplálkozott, hiszen segítette ennek az irányzatnak a felismerését, elfogadását és széleskörű megértését. Céhbeli céltudatosságának és rendi öntudatának köszönhetően művészi, társadalmi és pedagógiai vonalon előtérbe került. Kassa társadalmi életének tevékeny részese volt. Írt a helyi sajtóba, alapító elnöke lett a Kazinczy Társaság Képzőművészeti Osztályának. Sikeres festő volt. Emberi nagyságára jellemző, hogy fölkarolta Kővári Szilárdot, a szecesszió jeles képviselőjét válsága idején. Szinte egész élete Kassához kapcsolódik és az Osztrák-Magyar Monarchiához. Ő maga nemzetiségét tekintve magyar hazafi volt, művészként viszont a mai Szlovákiához kötődött. Ez a megállapítás életének utolsó éveire jellemző, hiszen Kassán 1920-ig alig érzékelte valaki is, hogy Szlovákiában élt volna. Majd 1938 és 1945 között sem. Mindenképpen örvendetes, hogy végre elismerik nemzetiségét.
Sokoldalú művész volt, különböző zsánerképeket festett, de elsősorban arcképfestőként tartják számon. Ezekből több, mint kétszázötvenet készített. Tájképeket is festett, melyeken Kassát és környékét, de akár a szolnoki piacot örökítette meg. Az első világháború idején hadifestőként dolgozott. Nem hősi csatajeleneteket, hanem a frontvonal mögötti mindennapokat örökítette meg. A Hajléktalanok (1916) leleplezi a háború pusztításait.
Jelentős egyéni kiállítások: 1902: Kassa (Lengyel Reinfuss Eduárddal); 1909, 1912: Kassa (Csordák Lajossal); 1920: Gyűjteményes kiállítás, Košice; 1929: Košice (Jaszusch Antallal és Kieselbach Gézával); Emlékkiállítások: 1953, 1979, 1998 Košice; 2007-2008 Košice, Bratislava, Komarno.
Munkásságát értékelő kiadványok: SAUČIN, Ladislav: Elemír Halász-Hradil a umenie jeho doby. Bratislava, 1962; NĚMCOVÁ, Helena: Elemír Halász-Hradil (1873-1948). Katalóg. VSG, Košice 1998; HUSHEGYI Gábor: Halász-Hradil Elemér. Katalógus. SZNM – MKMSZ, Pozsony 2008., Művészeti lexikon II. kötet Akadémiai Kiadó Budapest 1966.
Több műve megtalálható a kassai Városi Képtárban.