Az AJKAI ERŐMŰ
A múlt század második felében Jedlik Ányos dinamója, az áramfejlesztő generátorok őse jelezte, hogy a villamosipari kutatásokban nagy eredmények várhatóak. Folyamatosan növekedett a ipar villamos energia igénye, a szénszálas és a volfrámszálas izzó felfedezése pedig lehetőséget biztosított a lakossági fogyasztás kialakulására is. Ezt az igényt a kezdetleges vízerőművek már nem tudták kielégíteni, szükség volt a szénre alapozott hőerőművek fejlesztésére.
Az Ajkai Iparmedence ebben az élen járt, elsősorban Aschner Lipótnak köszönhetően, aki az Egyesült Izzó alelnökeként 1935-től meghatározó ipartelepítést hajt végre. Létrejön a kripton gyár, a kiserőmű, továbbá elindítja az Ajkai Hőerőmű építését. Az Ajkai Kiserőmű megszakításokkal 1947-ig üzemelt.
- kép Aschner L.
Az 56 MW teljesítményre tervezett erőmű alapkő letétele 1941-ben volt, a háború és a fokozódó energia igény szükségessé tette, hogy miniszteri biztos felügyelje a munkát. Az építkezéssel párhuzamosan épülnek a szolgálati lakások és a munkásszálló. 1943. május 13-án az erőmű megkezdi az áramszolgáltatást.
A feladat adott volt, ellátni a timföldgyárat és alukohót hő és villamos energiával, valamint a térség lakosságának ébredező igényét kiszolgálni. Ugyanebben az évben hadi üzem lett az erőmű és négy katonai század végzi az üzemeltetést. A háború elérte Ajkát is a vesztes fél, jóvátételi kötelezettségét kiterjesztették az erőműre, négy kazánt, kettő turbinát, az összes kiszolgáló berendezéssel együtt becsomagolva kell a Szovjetunióba szállítani, szólt az utasítás. Kemény tárgyalások és a háborús győztes timföld igénye megkegyelmezett az erőműnek, de egy millió dollár egyéb jóvátételt így is kellett fizetni. 1945. novemberétől 1947. decemberéig tartó nagy üzemzavar idejére ismét üzembe kellett helyezni a kiserőművet. 1947. december 10-én befejeződött az AJKA I-es erőmű építése. 1948. február 18-án államosítják és a többi dunántúli erőművel együtt, Magyar Dunántúli Villamossági Rt. néven működik tovább. 1949-ben elkészül az Ajka – Győr közötti 120 kW-os távvezeték, így az Ajkai Erőmű bekapcsolódik az országos hálózatba, a szénellátás Padragkútról vasúton, a nagy mennyiségű víz Tapolcafőről érkezik. 1954-ben létrejön az Erőmű Tröszt, amely az összes villamos energia termelőt egyesítette, így az Ajkai Hőerőmű Vállalatot (AHV) is.
Ajka II bővítés
A növekvő energia igény, a szovjet repülőgép és rakéta ipar (Magyar – Szovjet Timföld Egyezmény) szükségessé teszi egy modernebb, nagyobb teljesítményű erőmű építését. Öt db 100 t/h kapacitású kazán és 3 db 32 megawattos gépegység a tervezett fejlesztés, több mint félmilliárdos költséggel. A berendezéseket teljes egészében a hazai nehézipar állította elő. Természetesen a háromszorosára nőtt termelés megkövetelte a szakképzett munkaerőt, vele együtt a szociális létesítményeket és a lakhatási lehetőségeket. Az első gépcsoportok 1961. február 25-én, április 4-én és augusztus 20-án lettek üzembe helyezve. Az erőmű a 60-as években a gazdaságosan üzemelő erőművek közül az elsők között volt.
- kép Ajka I, Ajka II üzem közben
1963-ban méltán ünnepelhetett a 20 éves erőmű, befejeződött az üzemelés közbeni folytonos építkezés, ugyanebben az évben szeptember 1-én az Erőmű Tröszt és az összes villamos energia szolgáltató beolvad a Magyar Villamos Művek Trösztbe. A 70-es években a romló szénminőség, a csökkenő villamos energia igény, a növekvő timföldgyári hőigény, az új és hatékonyabb erőművek belépése az energiarendszerbe, megváltoztatta a profilt. A tapolcafői források elapadtak, új vízszerzési lehetőséget kellett kiépíteni Nyirádról.
A fejlesztések, karbantartások elmaradása fokozatosan növelte a város por terhelését, szükségessé vált a régi porleválasztók és a kazánok rekonstrukciója. 1982. április 12-én leáll a 12-es kazán és elkezdődik a rekonstrukció, amely 1986. december 18-án, a 8-as számú kazánnal fejeződik be.
3. kép Ajka II új kazándob
Ez idő alatt, a működő és élő üzemben kellett elvégezni a 2 milliárd forint értékű programot, melynek 1/3-át a Környezetvédelmi Minisztérium biztosította. A kazánok az állványszerkezetekig lebontásra kerültek, mindezt folyamatos üzemelés mellett. Megépült a központi hővezénylő és az elektrofilterek.
- kép E.filter kereszttartó beemelése
1988-ban Lurgi típusú filtert kapott az 1-es, 2-es és 3-as kazán. A tovább romló szénminőség megnövekedett portartalmát már nem tudták leválasztani az elektrofilterek, ezért kísérletek kezdődtek tüzeléstechnikai átalakításokra. Ennek eredménye lett a hibrid-fluid tüzelési technika bevezetése és az SO2 és NOx emisszió csökkenése 35-40 %-kal.
Ajka városa a „tűrőképességéért”jogosan érdemelte ki 1989-ben, a várossá nyilvánítás 30. évfordulója alkalmából az AHV-tól a Hélioszt ábrázoló szobrot, ugyanakkor az erőmű dolgozói is rászolgáltak arra az aranyozott kulcsra, amivel a város megajándékozta őket, a környezetvédelem érdekében kifejtett tevékenységükért.
- kép Héliosz szobor
- november 1-jével az Ajkai Erőmű Vállalatot összevonták az Inotai Erőmű Vállalattal, Bakonyi Erőmű Vállalat néven. 1992, január 1-jén a vállalat átalakul részvénytársasággá, amely 1993. április 1-én integrálja az Ármin, a Jókai és a Padragi Bányát.
1998-ban privatizálják a Bakonyi Erőmű Rt-t az Euroinvest és a Transelektro konzorciuma vásárolja meg. Még az év folyamán elbocsátanak 89 adminisztratív és 231 fizikai dolgozót. 2003-ban az Euroinvest lesz az egyedüli tulajdonos. Az energiatermelés alapanyaga a széntől egyre inkább eltolódik a biomassza felé.
2017-től az új tulajdonos a francia VEOLIA, amely egy év múlva nagy volumenű felújításokba kezd, melynek eredményeképpen napjainkra sokat javult Ajka levegője, a város nem kis örömére.
Felhasznált irodalom:
Tilhof Endre: Ajka Város
Andrássy Antal: Wattok hetven esztendeje
Az Ajkai Erőmű története